Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje
BÁCSATYAI DÁNIEL 1051 Budára – erről is egyedül Jans von Wiennél olvashatunk –, az elbeszélés szerint Mária királyné Pozsonyba, majd II. Ottokár cseh király udvarába menekül. Poggyászában ott egy aranykorona is, amely Jans tudósítása szerint az István és Ottokár közti későbbi háborúság fő oka volt. Nyilvánvaló, hogy Jans az 1270. év eseményeit keverte az isaszegi csatára vonatkozó elbeszélésbe, Mária királynét pedig Anna macsói hercegnővel tévesztette össze, aki IV. Béla halála után valóban Prágába menekült, s több forrás egybehangzó tanúsága szerint a királyi jelvényeket (insignia regalia ), köztük a koronát és a kardot is magával vitte. 19 A fenti nyilvánvaló tévedés és a közönség kegyeit kereső stílus dacára szerzőnk olyan adatokat is fenntartott, amelyeket aligha tarthatunk pusztán a képzelet termékeinek, s ha tévedésből kerültek is a műbe – ami korántsem szükségszerű –, magyarázatot igényel, hogy miért utasítjuk el hitelüket. Jans von Wien azt állítja, hogy II. Ottokár segédcsapatokat küldött IV. Bélának a döntő csata előtt, s azt is elárulja, hogy az öreg király seregében egy bizonyos Roland gróf is jelen volt, azoknak a magyar uraknak az egyikeként, akiket – miként ő maga írja – a szerző és bécsi közönsége jól ismertek.20 Miután Roland a többi magyar előkelővel együtt megfutamodott, a fogságba esett Preusselt maga az ifjabb király döfi le, mivel őt teszi felelőssé azért, hogy anyja, Mária királyné elidegenedett tőle. 21 A Jans von Wien által emlegetett magyar úr, Roland, aligha lehet más, mint Rátót nembeli Roland szlavón bán, IV. Béla egyik leghíresebb bárója, aki korábban tizenkét évig viselte a nádorságot, s később IV. László idején is országos méltóságokat töltött be.22 Ismertségéhez aligha férhet kétség, hiszen a magyar uralkodókat többször is képviselte a nyugati szomszéddal folytatott diplomá ciai tárgyalások során.23 Lodomér váradi és Timót zágrábi püspökök mellett tag ja volt annak az ünnepélyes követségnek is, amely Habsburg Rudolf császár és IV. László szövetségéről tárgyalt Bécsben, 1277 júliusában.24 19 Josef Deér: Die Heilige Krone Ungarns. Wien 1966. 253–270. Az insignia regalia kifejezést az az 1271 nyarán aláírt békeszerződés említi, amelyben V. István – minden bizonnyal ideiglenesen – lemondott az elvitt ékszerekről. A II. Ottokár és V. István által aláírt okmányok párhuzamos kiadását lásd Codex diplomaticus et epistolaris regni Bohemie I–VII. Ed. Gustav Friedrich et al. Praha 1904– 2013. (a továbbiakban: CDERB) V/2. 247–260. A hazai történetírás nem fogadta el Deér nézetét, amely szerint a királyavató Szentkorona is Prágába került volna ekkor, noha forrásaink kifejezetten ezt a lehetőséget valószínűsítik. 20 Weltchronik 593. vv. 1297–1312. 21 Weltchronik 595. vv. 1477–1484. 22 Más Roland ezekben az esztendőkben aligha jöhet szóba. Zsoldos Attila: Magyarország világi archon tológiája 1000–1301. Bp. 2011. (a továbbiakban: Archontológia 1000–1301) 348–349. 23 Buda, 1254. ápr. 3.: CDERB V/1. 59–60.; Pozsony, 1271. júl. 3.: CDERB V/2. 247–260. 24 1277. júl. 12.: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II–XV. Ed. Tade Smičiklas. Zagabriae 1904–1934. (a továbbiakban: CDCr) VI. 211.
