Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Karsai László: A magyar holokauszt a nagy népbírósági perek tükrében
KARSAI LÁSZLÓ 1013 a „Nemzetvezető” ezeket november 21-én leállította. 110 Azt – érthető módon – Vajna nem említette meg, hogy a németeknek ekkor már elsősorban munkaképes zsidókra volt szükségük, tehát a magyar főváros zsidómentessé tételét hiába is erőltette Eichmann (Ribbentrop és Veesenmayer támogatásával), ehhez Berlinből – főleg Heinrich Himmlertől – támogatást már nem kapott. 111 Kemény Gábor az utolsó szó jogán mondott beszédében saját mentségére „a faji gondolat gyűlöletétől üldözött tízezrek megvédését célzó” tetteit emelte ki, felsorolva a tényeket is: harmincezres létszámon felüli menlevelesekről, a diplomáciai életben példátlanul „exterritorialitást élvező védett házak” tömegéről, a faji és politikai okokból üldözöttek közül több száznak követségi alkalmazottként való elismeréséről stb. Természetesen nem mulasztotta el megemlíteni, hogy ezzel saját magát is veszélybe sodorta és mindebben a „semlegesekkel karöltve” járt el. 112 Összegzés Az itt elemzett négy nagy politikai perben összesen 14 embert állítottak bíróság elé. Bárdossy és Imrédy egyedül állt a népbíróság előtt, Sztójay mellé négy személyt, Szálasi mellé kormányának hat tagját ültették a vádlottak padjára. A négy perben valamennyi vádlottat halálra ítélték, csak Rátz Jenő és Kunder Antal ítéletét változtatta a köztársasági elnök életfogytiglani fegyházra. Rátz 1952-ben a váci börtönben hunyt el, Kunder 1956-ban, a forradalom idején kiszabadult, emigrált, 1968-ban Rio de Janeiróban halt meg. 1945–1946-ban, amikor a négy nagy politikai per főtárgyalása zajlott, sem Magyarországon, sem másutt a világon a zsidó holokauszt számos ok miatt nem kapta meg azt a figyelmet, amelyet jogosan megérdemelt volna. Saját szenvedéstörténetüket ekkoriban még a holokauszt túlélői sem szívesen tárták a nagyvilág elé. A felelősség el- és áthárítása a németekre és a nyilasokra, valamint néhány politikusra, a Horthy-rezsim sommás elítélésével járt együtt. Mind a négy perre jellemző volt az, hogy a holokauszttal kapcsolatos alapvető dokumentumokat akkor még nem tártak fel, vagy a már ismerteket sem használták fel. Ezért a nagy magyar politikai pereket – a holokauszt szempontjából is – az elmulasztott lehetőségek kategóriájába lehetne sorolni. Ugyanakkor az nem igaz, hogy fontos részletkérdésekről, így a zsidók jogfosztásának, kifosztásának, deportálásának és meggyilkolásának egyes állomásairól nem esett szó érdemben a perekben. 110 Karsai L.: Szálasi Ferenc i. m. 355–356. 111 Uo. 355–356. 112 A Szálasi-per i. m. 2713–2714. (1946. febr. 25.)
