Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Karsai László: A magyar holokauszt a nagy népbírósági perek tükrében
A MAGYAR HOLOKAUSZT A NAGY NÉPBÍRÓSÁGI PEREK TÜKRÉBEN 1002 Rátz a zsidók haláltáborba küldése ellen nem tiltakozott. Csak azt kifogásolta, hogy több százezer magyar állampolgárt úgy rabolnak ki és deportálnak az országból, hogy erről a magyar képviselőház nem hozott „átfogó” törvényt. Sztójaynak is csak az volt az óhaja, hogy ha már deportálják a zsidókat, és azt ő is nagyon jól tudta, hogy az auschwitzi haláltáborba viszik őket, akkor „ezen kérdés emberséges formában bonyolíttassék le”.61 Imrédy is csak azt tette szóvá a június 21-ei minisztertanácson, hogy „a zsidók kitelepítése és kiszállítása csak szóbeli német megegyezés alapján történik, de írás nincs róla”. Főként a katolikus világra és az immáron az angolszászok ellenőrzése alá került Vatikánra való tekintettel szükségesnek tartotta volna, „ha a keresztény vallásokra áttért zsidók irányában valami történnék”. Bizonyára nagyon kényelmetlenül érezte volna magát, ha a június 21-ei minisztertanácsi jegyzőkönyv a népbíróság elé kerül, abból ugyanis kiderült volna, hogy nem hogy nem tiltakozott a zsidók deportálása miatt, hanem kifejezetten örömét, megelégedését fejezte ki, mondván: „óriási cselekedet volt a zsidóktól való megszabadulás”. 62 A Sztójay-perből is meg lehetett tudni, hogy a politikai elit tagjai valójában tisztában voltak azzal, hogy a zsidókat a halálba deportálják. A megszállás után megszervezett Központi Zsidó Tanács egyik tagja, Pető Ernő a népbíróság előtt tett – és senki által nem cáfolt – tanúvallomása szerint ő már 1944 áprilisában tájékoztatta Reményi-Schnellert arról, hogy Auschwitzban elgázosítják a zsidókat. 63 Ha a tárgyaláson megkérdezték volna a volt pénzügyminisztert, hogy ha ez igaz, akkor e létfontosságú információt miért nem osztotta meg a Sztójay-kormány tagjaival, erre Reményi-Schneller, kivételesen igazat mondva csak azt válaszolhatta volna, hogy ez teljesen fölösleges lett volna, ők ezt pontosan olyan jól tudták, mint a Zsidó Tanács vezetői. Június 21-én a minisztertanács előtt megjelent Endre László és Baky László is. Szász ezzel kapcsolatban elszólta magát, amikor azt állította, a két államtitkár határozottan tagadta, hogy a magyar zsidók elpusztításában a magyar hatóságok részt vettek. Ezek szerint Szász (is) pontosan tudta, hogy a zsidókat azért deportálják az országból, hogy megöljék őket. 64 A Sztójay-perben tehát a vádlottak habozás nélkül azt vallották, hogy a magyar zsidók deportálásában nekik semmiféle szerepük sem volt. A miniszterelnök egyenesen azt állította, hogy a kormány nem engedélyezte, nem szervezte a zsidók gettókba, gyűjtőtáborokba zárását, illetve deportálását. Mindent a belügyi hatóságok csináltak, a kormány ezt csak tudomásul vette, „olyan előfeltételek mellett, hogy a németek hajtják végre”. Sztójay még azt is állította, hogy őt Veesenmayer 61 Uo. 753. A minisztertanács 1944. június 21-ei jegyzőkönyve. 62 Uo. 755–756. 63 Uo. 472. 64 Uo. 319.
