Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Karsai László: A magyar holokauszt a nagy népbírósági perek tükrében
KARSAI LÁSZLÓ 1003 úgy tájékoztatta, hogy a deportálást a német hadsereg hajtja végre. 65 Állítása sze rint neki Jaross azt mondta, hogy „a németek hajtják végre erőszakosan a hadműveleti területen a zsidók kivonását, hogy kvázi a front mögött ne konspiráljanak a túloldallal, és ezt a kivont lakosságot elszállítják”.66 Kunder „katonai deportálást” említett a népbíróság előtt, és azt állította, hogy az ismertetett minisztertanácsi jegyzőkönyvekből is kiderül: a deportálásra hadtestek szerint kerül sor, a deportálás tehát német katonai művelet volt. Kunder joggal számított arra, hogy a népbíróság nincs tisztában azzal, hogy a hadtestek és a csendőrkerületek területe azonos volt, a tíz csendőrkerület területe megegyezett a tíz honvéd hadtest területével. A deportálásokkal kapcsolatban „tudomásulvételt” említett, azt is állítva, hogy ezeket a kormány megkérdezése és hozzájárulása nélkül hajtották végre. Szerinte a kormány tagjai nem is tudtak arról, hogy deportálják a zsidókat. Csak arról tudtak, hogy a németek, mármint a német katonák, a front mögöttes területeiről elviszik a zsidókat. De hogy nem munkára viszik a zsidókat, az úgymond föl sem merült bennük. Kunder egyébként igyekezett saját fajvédő, antiszemita múltját elfelejttetni, ezért még hozzáfűzte: „A deportálásokat éppen olyan embertelennek tartottam, mint minden más humánusan érző és európaian gondolkodó embertársam.”67 Azt már nem magyarázta meg, hogy ha ez így volt, akkor a deportálásokat aktívan szervező kormányban miért őrizte meg tárcáját. Az állítólag ártatlan, a deportálásokról semmit sem tudó Sztójayt a perben tanúként kihallgatott Veesenmayer nem cáfolhatta meg, mert önmagát is megvádolta volna, ha bármi lényegeset elmond arról, hogy milyen harmonikusan együtt tudott működni a volt miniszterelnökkel a zsidók deportálásának megszervezésében. Nehezebb lett volna a dolga, ha a tanúk között kihallgatják a csendőrség felügyelőjét, Faragho Gábort és Ferenczy László csendőr alezredest, a német és magyar deportáló szervek közötti összekötő tisztet is. Jaross a népbíróság előtt, immáron halálraítéltként, de talán még reménykedve a köztársasági elnök kegyelmében, azt állította, hogy „tényleg a németek csinálták a deportálást”.68 Szintén ő a június 24-ei minisztertanácson kijelentette: „A zsidóság munka kapacitás kérdése. Hogy a zsidók hová mennek, minket végeredményben nem érdekel. Az ország érdeke, hogy a zsidók gyorsan legyenek eltávolíthatók.”69 Ezt a minisztertanácsi jegyzőkönyvet azonban nem használták fel sem Imrédy, sem Sztójay és társai perében. 65 Uo. 215–216. 66 Uo. 216. 67 Uo. 347. 68 Uo. 399. 69 Uo. 762–763.
