Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Karsai László: A magyar holokauszt a nagy népbírósági perek tükrében
KARSAI LÁSZLÓ 997 Szent Bertalan éjszakákat”.37 Szombathelyi azt állította, hogy őt a fő felelősök, Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy, Grassy József vezérőrnagy és társai megtévesztették, ezért eleinte fogalma sem volt arról, mit műveltek ők és alárendeltjeik a délvidéki „hideg napok” során.38 Szombathelyi már 1942. febru ár 4-én, tehát még Bárdossy miniszterelnöksége idején elrendelte a vizsgálatot, amelyet azonban maga az érintett, a vérengzésre a parancsot kiadó Feketehalmy-Czeydner vezetett. Az egyik fő bűnöst, Deák László ezredest még ki is tüntették a Magyar Érdemrend Középkeresztjével. Szombathelyi, nyilván már alaposabban tájékozódva, megismételtette a vizsgálatot, ahol azonban csupán 12 csendőrtiszt ügyében jártak el, mivel Feketehalmy-Czeydner és Deák ügyében maga a kormányzó szüntette meg az eljárást 1942. augusztus 13-án. Ezt már Kállay miniszterelnök és Horthy tanácsadói közül például Bethlen István volt miniszterelnök is túlzásnak tarthatta, mert a főtiszteket ezzel egyidejűleg, azonnali hatállyal nyugdíjazták. Grassy József vezérőrnagy ellen azért nem folyt eljárás, mert éppen a keleti fronton tartózkodott, de 1943-ban az ügyet újra elővették. A fő felelősöket 1943 végén a Honvéd Vezérkar főnökének bírósága halálra ítélte. A halálos ítéleteket azonban nem tudták végrehajtani, mivel a főbűnösök, akik szabadlábon védekezhettek, Németországba szöktek. A világháború után először Magyarországon, majd Jugoszláviában állították bíróság elé és ítélték halálra nemcsak Szombathelyit, hanem Feketehalmy-Czeydnert, Grassyt és Deákot is, és Jugoszláviában végezték ki őket. A népbíróság Bárdossyt „bűncselekmény hiányában” felmentette az újvidéki razziával kapcsolatos vádpont alól, Fenesy népügyész megdöbbenését és élénk tiltakozását kiváltva. Elismerték, hogy a miniszterelnök a „kegyetlenkedésekről” csak utólag szerzett tudomást, és akkor „a két legilletékesebb szervét, a belügyminisztert és a vezérkari főnököt a nyombani kivizsgálásra és a megtorló intézkedések foganatosítására utasította”. 39 A vádirat ugyan meg sem említette, de Fenesy népügyész Szombathelyitől azért megkérdezte, tud-e arról, hogy a zsidó munkaszolgálatosokkal szerinte szigorítás kezdődött 1941 folyamán, amely „végül kegyetlenségbe ment át”. 40 Valóban voltak századok, ahol a fegyvertelen katonai (kisegítő) munkaszolgálatra kényszerített zsidókkal (és a fegyverviselésre hozzájuk hasonlóan megbízhatatlannak ítélt szerb, román stb. nemzetiségekkel) kegyetlenül, embertelenül bántak, de hivatalos „szigorítási” vagy kifejezetten kegyetlenkedésre buzdító parancsot nem adtak ki. Szombathelyinek elegendő volt annyit mondania, hogy erről ő nem 37 Uo. 1945. november 2./ 18. 38 Uo. 1945. október 31./ 26–28. 39 Uo. 1945. november 3./ 17. és Fenesy tiltakozása: 19–20. 40 Uo. 1945. október 31./ 34.
