Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Karsai László: A magyar holokauszt a nagy népbírósági perek tükrében
A MAGYAR HOLOKAUSZT A NAGY NÉPBÍRÓSÁGI PEREK TÜKRÉBEN 994 részesei voltak”.23 A döntés minden bizonnyal az 1945 őszi magyar belpolitikai küzdelmekkel, a budapesti törvényhatósági és a nemzetgyűlési választásokkal (október 7., illetve november 4.) kapcsolatosan születhetett meg. A fővárosi törvényhatósági választások előestéjén jelentették be, hogy nem a közgyűlölettel övezett és német fegyveres segítséggel hatalomra segített Szálasival, hanem az igen széles polgári, kispolgári rétegek szemében nem-bűnösnek, sérthetetlennek gondolt úriemberrel, a legálisan kinevezett miniszterelnökkel, Bárdossy Lászlóval kezdik meg a nagy pereket. Ekkor már a kommunista és szociáldemokrata vezetők sejthették, hogy a választásokon vereséget fognak szenvedni, ezért ezzel a politikai perrel is megpróbálták a bizonytalankodó szavazókat befolyásolni, valamint meg akarták mutatni, hogy készek minden eszközzel leszámolni ellenségeikkel és ellenfeleikkel. Természetesen az, hogy a munkáspártok el tudták érni, hogy éppen Bárdossyval kezdjék el a legfőbb háborús bűnösök pereit, azt igazolja, hogy befolyásuk igen nagy volt ezen a téren is. Bárdossy perében is kiderült, hogy a magyar zsidók szenvedéstörténete nem különösebben érdekelte a népbírákat. Miniszterelnöksége alatt ugyanis négy diszkriminatív törvényt szavazott meg a Képviselőház és a Felsőház (köztük a hírhedt „fajvédelmi” törvényt, az 1941. évi XV. tc.-et), és aláírásával 29 kormányrendeletet adtak ki, a vádirat viszont csak három jelentéktelen diszkriminatív rendeletet említ, közülük az egyik ráadásul nem is miniszterelnöki, hanem csak kereskedelmi miniszteri rendelet volt.24 Elegendő lett volna a vádirat összeállítói nak a Magyar Törvénytár és a Magyarországi Rendeletek Tára 1941–1942-es köteteit átlapozni, és biztosan megtalálták volna a Bárdossy aláírását viselő diszkriminatív törvények és kormányrendeletek teljes sorát. 25 Miniszterelnöksége idején zajlott le az 1941. július-augusztusi kőrösmezői deportálás is, amelynek során csaknem 20 000 zsidót hurcoltak el az országból. Többségüket Kamenyec-Podolszkijnál 1941. augusztus 27–28-án a nácik lemészárolták. A vádirat ezzel kapcsolatban mindössze annyit tartalmazott, hogy Bárdossy a zsidók deportálását „nem igyekezett megakadályozni”.26 A kőrösmezői deportálásokkal kapcsolatban Bárdossy elismerte politikai felelősségét.27 Azt 23 Bárdossy-per i. m. 1945. október 29./ 1. 24 Uo. 1945. október 29./ 5–6. 25 Szalai Sándor politikai ügyész vádbeszédében kétszer megemlítette a fajvédelmi törvényt. Bárdossy-per i. m. 1945. november 2./ 41. és 47. 26 Bárdossy-per i. m. 1945. október 29./ 6. Újabb kutatások szerint 1941. július 15-től augusztus 12-ig 19 426 embert toloncoltak ki. Részletesen lásd Gellért Ádám – Gellért János: Az 1941. évi kőrösmezői deportálások. A kitoloncolásokat jóváhagyó minisztertanácsi döntés háttere. Betekintő 6. (2012) 2. sz. (https://bit.ly/2ZDjS0C, letöltés 2020. máj. 10.) 27 Téves az a szakirodalomban elterjedt állítás, mely szerint Bárdossy a tetteiért még a politikai felelősségét sem ismerte el. Pritz Pál nyomán ezt például Sipos Péter is alaptalanul írja (lásd Imrédy Béla a vádlottak padján i. m. 69.). Bárdossy nem tartotta magát bűnösnek (nyilvánvalóan büntetőjogi értelemben),
