Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Csíki Tamás: Befogadás és kirekesztés. Zsidók és magyarok együttélésének lokális percepciói a dualizmus kori helyi sajtóban
CSÍKI TAMÁS 983 A Zemplén 1889-ben országos visszhangot keltő, súlyosabb konfliktusról tu dósított. Bermann Lipót, a status quo hitközség rabbija az utcán szembejövő úri egyénekkel „összezördült”, és rövid szóváltás után az egyikük tettleg bántalmazta. A békés természetű Bermann a főszolgabírónál tett panaszt, aki a kihallgatási jegyzőkönyveket a járásbíróságnak továbbította. 96 A hitközség elöljárói a következő lapszámban a szűkszavú tudósítás pontosítását és kiegészítését kérték. „Összezördülésről” szó sem lehet, a csoport Bermannt hátulról követte, a személyét és a felekezetet sértő beszélgetést folytattak (amit „tartalmánál fogva ehelyütt nem reprodukálhatunk”), és egyikük a gyalogjárón megpróbálta leszorítani. A rabbi úgy vélte, hogy a társaság „nagyfejű, műveletlen” egyénekből áll, ám kiderült, hogy öt „intelligens külsejű” fiatalember inzultálta, ezért udvariasan a következőket mondta: „Ha Ön nem tudja az illemet, tessék előremenni.” Erre az úriember „Micsoda illem? Ebadta zsidaja” – szavakkal a rabbit botjával megütötte. 97 A hitközség állásfoglalására, mely senkit sem említett név szerint, Thuránszky Zoltán joghallgató válaszolt. Ő nem kívánt a Pester Lloyd és más pesti lapok „szen zációhajhászásból felfújt hangulatot és országos megbotránkozást kelteni akaró” cikkeire reagálni (és az ügyet „igazi értékére” leszállítani), ám a hitközség ellenséges írása miatt, már csak jelen volt barátai „személyi és tisztviselői reputációja” érdekében is, kénytelen a tényeket megírni. Amikor észrevették, hogy előttük egy hosszú kaftános izraelita halad, egyik társa megjegyzésére csupán egyetlen kifejezést használt („juputy”98 ), mire az ismeretlen ingerülten felkiáltott („Mi baja magának?”), majd durva kifejezésekkel támadta („többek között ezt mondá: »b.m.a.«”). E példátlan verbális agresszió önérzetében annyira sértette, hogy a férfit, akiben magaviselete alapján a rabbit nem feltételezhette, sétapálcájával megütötte. Thuránszky szerint a hitközség a tényeket szándékosan torzította el, hogy a jelenlévő tisztviselőket kompromittálja, és e felekezet „az ellene való fajgyűlöletet” bizonyíthassa. 99 A „tények” az újságcikkek alapján aligha deríthetőek ki, inkább az interpretációk érdekesek. A hitközség a rabbit ért inzultust a helyi zsidóság elleni támadásként értelmezte, és nemcsak jogi, hanem erkölcsi elégtételt kívánt, a sajtó – ebben az esetben szankcionáló – nyilvánossága ezt segíthette. Az atrocitást elkövetők, akik tettüknek nem tulajdonítottak jelentőséget, éppen ezt 96 Zemplén, 1889. szeptember 29. 97 Zemplén, 1889. október 6. 98 A szó feltehetően sértő jelentését nem sikerült megfejtenem. 99 A budapesti sajtó kiemelte, hogy az öt fős társaságban két szolgabíró volt. A hitközség Molnár István főispánnál tett panaszt, aki „méltatlankodását” fejezte ki, és megígérte, hogy gondoskodni fog a „teljes elégtételről”. Zemplén, 1889. október 20.; Fővárosi Lapok, 1889. szeptember 27.
