Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Csíki Tamás: Befogadás és kirekesztés. Zsidók és magyarok együttélésének lokális percepciói a dualizmus kori helyi sajtóban
CSÍKI TAMÁS 977 a magyar nyelvű hitszónoklattal lehet. Az újhelyi status quo hitközség jó példát kínál: magyar hitszónoki állásra írt ki pályázatot, amit végül, mivel a jelöltek a „magyarság szempontjából” kifogásolhatóak voltak, ideiglenesen töltöttek be. 72 Kauffmann Ármin a sátoraljaújhelyi úri családokat (a keresztényeket és az izraelitákat egyaránt) megfertőző epidémiáról írt: német nevelőnőket alkalmaznak, ami a társasági élet magyarosodását nehezíti, ráadásul a bonnok a hazai történelmet sem ismerik (Kossuthot például, „hazánk legnagyobb fiát” közönséges forradalmárként mutatják be, Hentzit és Haynaut ellenben az „egekig magasztalják.”) A hatosztályos magán leányiskolát vezető tanító (aki 1904-ben magyarosította a nevét Kozmára) elismerte, hogy a műveltség megkívánja a német nyelvben való jártasságot, ez azonban nem akadályozhatja a magyarosodást, és szerinte a német tanítását szakképzett óvónőkre és tanítónőkre kellene bízni. 73 A nyelvkérdés politikai és adminisztratív szempontjai a népszámlálások alkalmával kerültek előtérbe. A szerkesztő 1900-ban arról számolt be, hogy a varannói járás főszolgabírója a népszámláló biztosoknak tartott oktatást, és felmerült a kérdés, hogy a zsidó polgártársak anyanyelvéül mit írjanak a lajstromokba (mivel az általuk beszélt nyelv a héber, a német, a tót és a magyar keveréke). Tekintve, hogy a német jegyzése „inkorrekt és hazafiatlan” lenne, továbbá a Schulverein statisztikákkal igazolja a németajkú lakosság magas arányát, a biztosok elhatározták („oda fognak hatni”), hogy a zsidók lehetőleg ne a németet vallják anyanyelvüknek. Tíz évvel később Alexander Vilmos újhelyi könyvkereskedő és nyomdatulajdonos arra hívta fel a figyelmet, hogy a zsidó zsargont (a jiddist) beszélő polgárok nem németek, hanem magyarok, ezért őket magyar anyanyelvűeknek kell elkönyvelni. 74 A Zemplén a névmagyarosítás népszerűsítésének is többféle eszközét alkal mazta. 1881-ben arról írt, hogy Miskolcon névmagyarosító egylet alakult („derék volna, ha az izraeliták közül nálunk is élére állna valaki az efféle mozgalomnak”), hírt adott a névváltoztatásokról, és a lap fővárosi levelezője, az álnevet használó Mikrosz ugyancsak erre buzdított.75 Szerinte az idősebb zsidókat sokszor az üz leti érdekek, az életkorral járó konzervatív felfogás (és talán némi hiúság) tartja vissza a névmagyarosítástól, a fiatalok azonban semmiképpen se tétovázzanak, mivel a német eredetű nevek arra a korszakra emlékeztetnek (a neoabszolutizmusra), mely a „legsötétebbek közül való a magyar történelemben”. 76 72 Zemplén, 1902. március 29. 73 Zemplén, 1897. április 4. 74 A magyarországi zsidóság sikeres nyelvi asszimilációját igazoló történeti munkák ezeket a módszertani problémákat rendszerint nem vették figyelembe. Zemplén, 1900. december 9.; 1910. november 19. 75 A szerző Újhelyről került Budapestre és jól ismerte a helyi zsidó közösség életét. 76 Zemplén, 1888. február 26.
