Századok – 2020

2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Csíki Tamás: Befogadás és kirekesztés. Zsidók és magyarok együttélésének lokális percepciói a dualizmus kori helyi sajtóban

BEFOGADÁS ÉS KIREKESZTÉS 978 E nemes kampányban az újhelyi zsidóság tekintélyes képviselője, Székely Áron ügyvéd is megszólalt.77 Tárgyilagosan rögzítette, hogy a századfordulón Magyarország 17 millió lakosa közül 12 millióan idegen hangzású neveket visel­nek, állami hivatalnokok, értelmiségiek és kereskedők is – elég csak Újhely piacá­ra utalni: „mintha Ausztria provinciája lenne”. Székely ugyanakkor nem tagadta, hogy magyar nyelvű honfitársaink ragaszkodnak eredeti nevükhöz, aminek ala­pos oka van. Részint az „új magyarral” gúnyolódás (a kifejezést némely „dendy, gyephős és honatya” használja), részint pedig a megszokás és a pietas, mivel „ez köt bennünket a múlthoz, és ez ad erőt a jövőre”. Ám felül kell emelkedni mind­ezen. „A magyar nemzettel egybeforrni akkor lehet, ha nemcsak érzületben és nyelvben, hanem külsőképp is azok vagyunk [...] Ha szokás és nyelvi elválasztó­fal köztünk nincs: immár hadd dőljön az utolsó elválasztófal is!” 78 A magyarosodás folyamatának a zsidóság közösségi és az egyének életét is befo­lyásoló intézményes, szociokulturális és politikai szempontjai fogalmazódtak meg az újságcikkekben. A Zemplén nem kívánta a hitközségek autonómiáját megsér ­teni, ám a magyar nyelvű hitszónoklatot támogatta, amit a status quo irányzat „felvilágosult” tagjainak véleményeként közvetített, a kulturális haladással és a hazafisággal azonosított, és az ortodoxok, illetve a haszidok kritikájával egészített ki. Kauffmann Ármin az oktatás és a nevelés, valamint a középosztály szerepét hangsúlyozta a társasági és a szellemi élet magyarosodásában, ez azonban sem­miképpen sem jelenti az egynyelvűség eszményítését (ami Borbély György lapjá­ra volt jellemző). A népszámlálások a magyarosodás és a nyelvválasztás politikai implikációit hozták felszínre, és a kommentárok (a „módszertani kritikák” mel­lett: a jiddis nem azonos a némettel) arra is utaltak, hogy az anyanyelv a magyar­sággal való azonosulásnak (az identifikációnak) legfeljebb az egyik tényezője lehet. A névmagyarosítást szorgalmazó Székely Áron részint a politikailag tudatos helyi elit véleményét fogalmazta meg (e tekintetben a Zemplén a 19. századi, klasszikus értelemben vett közvélemény megszólaltatója),79 érintettként azonban bizonyára érzékelte ennek tudati-emocionális konfliktusait is (például a szokás- és vallásha­gyományok visszatartó erejét), aminek az írásában ugyancsak hangot adott. A zugiskolák évtizedekig megoldatlan problémája szintén a zsidóság magya­rosodását akadályozta. Az említett Mikrosz szerint interkonfesszionális érdekről, valamint Zemplén megye és a Felvidék művelődésügyéről van szó, és a Talmudra hivatkozott. Úgy vélte, hogy a hitsorsosok elfelejtik azokat a szakaszait, melyek a zugiskolákat ostorozzák, a „hazai” nyelv és a kultúra elsajátítását parancsolják 77 Apja Singer Izrael rabbi, 1860–1894 között sátoraljaújhelyi tanító volt. 78 Zemplén, 1898. október 16. 79 John Lukacs: A történelmi tudat, avagy a múlt emlékezete. Bp. 2004. 123.

Next

/
Oldalképek
Tartalom