Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Veszprémy László Bernát: Baloldali antiszemitizmus, anticionizmus és a zsidó vagyon államosítása a Tanácsköztársaság idején
BALOLDALI ANTISZEMITIZMUS, ANTICIONIZMUS ÉS A ZSIDÓ VAGYON ÁLLAMOSÍTÁSA 892 „oltárromboló” múltjának rémképére tett utalást Deutsch Árpád cionista ifjúsági vezető is, aki 1935-ben beszélt arról, hogy céljuk „nem osztályharcot vívni, oltárokat lerombolni, hitet elpusztítani”, hanem büszke zsidó fiatalokat nevelni. 38 Arról, hogy a zsidóság a Tanácsköztársaság alatt is szenvedett, már közvetlenül a kommün bukását követően születtek források zsidó szerzőktől. Lederer Sándor, a pesti izraelita hitközség akkori elnöke 1927-ben utalt rá – némi kronológiai zavarba kerülve –, hogy „a vörösterror, a fehérforradalom [...] a tönk szélére juttatta az 1920-’21 években a mi gyönyörű intézményeinket”.39 Az Egyenlőség már 1920 januárjában utalt arra, hogy a zsidóság „előbb megszenved[ett] egy őrült és gaz rendszer pribékjeitől kimondhatatlan testi-lelki gyötrelmeket, azután még tetejében visel[i] a felelősséget az egész őrültségért és gazságért”.40 A lap továbbá kifejtette, hogy „a tönkrement zsidóságnak sokkal több oka van arra, hogy gyűlölje Kun Béla rezsimjét, mint amennyi okuk erre a gyűlöletre a tönkrement keresztényeknek van”. „A tönkrement zsidók [ugyanis] először a kommün alatt, másodszor a kommün miatt szenvedtek, a szenvedésük kétszeres volt, kétszeres tehát a gyűlöletük a vörösök iránt”.41 Az Ujvári Péter által szerkesztett Magyar Zsidó Lexikon 1918–1919-ről szóló bejegyzése szerint „a magyar zsidóság legelsőnek érezte meg a kommunizáló államberendezkedés ránézve súlyos jelentőségű gazdaságpolitikáját”. A lexikon ezt követően felsorolta a zsidó származású népbiztosokat (kis Dávid-csillagokkal jelölve nevüket), majd utalt rá, hogy „Szamuelly [Tibor – V. L. B.] szereplése és a politikai nyomozó élén álló [sic!] Korvin-Klein Ottó működése következtében a legsúlyosabb időket élte át a magyar zsidó polgárság”. A lexikon a Tanácsköztársaság által kivégzett ellenforradalmi zsidók számát 44 főben határozta meg.42 A Tanácsköztársaságnak „katasztrofális következményei” voltak – írta a JDC magyar ágának 1920-as jelentése, ekkor még csak általánosságban. „Semmilyen magántulajdont nem tiszteltek, a házakat kifosztották, a boltokat kirabolták, a kereskedelem egyhelyben vesztegelt, és az egyén féltette az életét”.43 Ennél részletesebb volt azonban a JDC 1920 december végi jelentése, mely szerint „a kommunizmus jött, és elsöprött mindent, amit szentnek, jónak és igaznak gondoltunk [...]. A kommunizmus, mely el akarja törölni a kapitalizmust, természetesen a zsidóság ellen fordult, mivel könnyűnek találta elragadni annak vagyonát. A bolsevikok a zsidókat és azt a kereskedelmet támadták, melyet nagyrészt a zsidó ipar épített fel. Mivel a bolsevizmus minden vallást megvet, természetesen a 38 Betár-tábor a Dolinka-völgyben. Kék Fehér 1 (1935) 2. sz. 12. 39 Lederer Sándor: Levél Amerikába. Egyenlőség, 1927. július 23. 1. 40 Sebestyén Károly: Zsidóság és bolsevizmus. Egyenlőség, 1920. január 10. 1–3., itt: 3. 41 Az ár ellen. Egyenlőség, 1920. január 10. 6–7. 42 Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Bp. 1929. 289–290. 43 JDCA, 1919–1921 New York Collection. 4–23. Hungary. 150.1. Hungary, Child Care, 1919– 1920. Final report on Hungary, 1920. jún. 1. 3.
