Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Veszprémy László Bernát: Baloldali antiszemitizmus, anticionizmus és a zsidó vagyon államosítása a Tanácsköztársaság idején
VESZPrÉMY LÁSZLÓ BErNÁT 893 mi vallásos és segélyező intézményeinket is aláásta. Leginkább a zsidók szenvedtek a vörösterror alatt [...] és politikai, vallási, társadalmi és gazdasági vezetőik elborzadva fordultak el a kommunizmustól”. 44 De megjelent-e az antiszemitizmus a kommün vezetőinek nyilatkozataiban, illetve a Tanácsköztársaság hivatalos kiadványaiban és sajtójában? Ha valaki csak a Tanácsköztársaság vezető politikusainak nyilatkozatait figyelte – ideértve Kun Bélát –, könnyen juthatott arra a konklúzióra, hogy a jobboldali, keresztény alapú antiszemitizmus nem elfogadható, ám a progresszív zsidóellenesség államilag támogatott dolog. Kun voltaképpen már korai publicisztikájában megfogalmazta, hogy a dualista rendszert fenntartó kormánypárt liberális sajtója „a nemzet sírján és verejtékén” hízó „Moloch”.45 Kunnak zsidóságához való hozzáállását sokan idézik: Kun maga deklarálta a tanácsok országos gyűlésén, hogy „nem fogom szégyellni zsidó létemre ezzel a kérdéssel leszámolni. Zsidó volt az apám, ellenben én nem maradtam zsidó, mert szocialista lettem, kommunista lettem”.46 Nem kizárható, hogy szóhasználatával az antiszemiták vádjait kívánta megelőzni. 47 Ugyan a pogromokat – már ha azokat az ellenforradalom követte el – elítélte, 48 ám zsidóellenes nyilatkozatokat is tudott tenni, melyek kevéssé ismertek. Lásd például a róbert Károly körúti Engels (volt Vilmos) laktanyában tartott július 6-ai beszédét, melyben az ellenforradalom antiszemita jelszavait igyekezett visz szautasítani, ám eközben maga is súlyosan antiszemita kijelentéseket tett: „Azok, akik önöket megtévesztették, amikor az ágyúcsövet a gyárakra irányították, a pogrom és a szociáldemokrácia jelszavával tették ezt. Mi a munkásmozgalomban sohasem kérdjük azt, kinek mi a vallása vagy nemzetisége. Papok, mágnások és zsidó kapitalisták uszítanak pogromra a »zsidó kormány« ellen, pedig nincs az a Tisza István és nincs az az antiszemita, aki úgy elintézte volna a zsidó kapitalistákat, mint éppen ez a zsidónak nevezett kormány”.49 Az 1919-es eseményekre visszatekintve pedig maga is arról írt, hogy az ellenforradalom soraiban „mindenkinek megvolt a maga zsidó bankárja vagy mágnása, akit testével védett”. 50 Kun hangvételét más tanácsköztársasági vezetők is utánozták, hol expliciten, hol pedig kódolt antiszemita nyelven. Varga Jenő népbiztos április elején még csak azt hirdette meg, hogy „a régi értelemben vett bankuralomnak, a pénzzel 44 JDCA, 1919–1921 New York Collection. 4–23. Hungary. 148.2. Hungary, General, 1919–1920. A JDC jelentése Magyarországról, 1920. dec. 21. 9–10. 45 Dersi Tamás: A publicista Kun Béla. Pályakezdő korszak. Bp. 1969. 84–85. 46 Tanácsok országos gyűlésének naplója (1919. június 14.–1919.június 23.) I. 1919. Bp. 1919. 205. 47 MTA Könyvtára Kézirattár, D/14.401. Borsányi György: Kun Béla. Doktori (PhD) értekezés. Kéz irat. Bp. 1989. 49. 48 Az olasz misszió bele akar avatkozni az ellenforradalomba. Népszava, 1919. június 27. 2. 49 Katonagyűlések a kaszárnyákban. Népszava, 1919. július 6. 3. 50 Kun Béla: A magyar tanácsköztársaságról. Válogatott beszédek és írások. Bp. 1958. 559.
