Századok – 2019
2019 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Erdész Ádám: A Kner család és más történetek. Tanulmányok (Katona Csaba)
1066 TÖRTÉNETI IRODALOM Erdész Ádám A KNER CSALÁD ÉS MÁS TÖRTÉNETEK Tanulmányok Osiris, Bp. 2017. 372 oldal 2017-ben egy huszonhárom tanulmányt magában foglaló kötet látta meg a napvilágot az Osiris Kiadó gondozásában. A tematikus fejezetekbe rendezett írásokat elsődlegesen a szerző személye köti össze: Erdész Ádámé, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára igazgatójáé, a kiadvány az ő 1989 és 2015 között megjelent munkáiból áll össze. Ahogy az elrendezés is sejtetni engedi, bár a tanulmányok jórészt egy-egy külön témát járnak körül, azok között erős kohézió van. A kötet elsősorban azokhoz szól, akik a neves gyomai nyomdász dinasztia, a Kner család múltja iránt érdeklődnek. Fontos jelezni ugyanakkor, hogy számos más téma is terítékre kerül, nem szólva arról, hogy a – könyvben kétségkívül főszerepet játszó – Kner-históriát olvasva sokrétű megközelítéssel találkozik az olvasó: a helytörténettől a művelődéstörténetig számos aspektus bontakozik ki a háttérben. A Polgárok I. A Kner család nyomában című fejezet taglalja a címben is említett család múltját tíz írás erejéig. Szerencsére a 19. századtól gazdag forrásanyag áll rendelkezésre, ezt a szerző levéltároshoz méltó iratismerettel aknázza ki. Munkáját segítette, hogy úgymond hivatalból foglalkozott a Kner-iratokkal. Bár a család korai történetében sok a bizonytalan pont, így az is csak erős feltételezés, hogy Morvaországból telepedtek át Magyarországra, a reformkor éveitől „kényelmesen” nyomon követhető a generációk sorsa. Ebben szerepet játszott, hogy Kner Izidor 1931-ben kiadott egy memoárt, amely máig legendás történetek alapját képezi. Kner Sámuel könyvkötő az első, akinek sorsa Békés megyéhez, nevezetesen Békésszentandráshoz köthető. Fiai közül ketten (az ifjabb Sámuel és Ignác) is az ő mesterségét folytatták, míg Ábrahám tímárként biztosította megélhetését. Az 1850-es évek eleje az ifjabb Sámuelt már Gyomán találta. A család felemelkedése egyik fiához, a már említett Izidorhoz köthető. Ő a vándorévek után 1882-ben kezdte meg önálló tevékenységét, amely kiemelkedően sikeresnek bizonyult. Ennek titka többek között abban rejlett, hogy jó érzékű vállalkozóként nem a könyvkiadásra helyezte a hangsúlyt, hanem a magas színvonalon előállított hivatali, gazdasági nyomtatványokra, amelyek iránt folyamatosan nőtt a kereslet az 1872. évi krachból kilábaló gazdasági életben. Másfelől báli és egyéb meghívókat is gyártott. Jellemzően alacsonyabb árréssel dolgozott, ez is növelte a megrendelések ütemesen gyarapodó számát, üzemét pedig a bevételből folyamatosan bővíteni tudta. A nyomda sikereit az első világháború törte meg, majd Trianon után elvesztette fogyasztópiaca egy részét. Azonban a vállalkozás a két háború közötti időszakban is sikeresnek bizonyult, köszönhetően az előbb az apja mellett dolgozó, majd annak halála után az irányítást kézbe vevő Kner Imrének, akinek pallérozott tudása méltó volt elődjéhez. A zsidótörvények Kneréket is sújtották, több családtag emigrált (a túlélők között volt, aki 1945 után tette meg ugyanezt). Nehezen felfogható tragédia, hogy Kner Izidor özvegye, valamint Kner Imre és felesége, akik szívvel-lélekkel vallották magukat magyarnak, előbb a kirekesztettséggel szembesültek, majd koncentrációs táborban megölték őket. A nyomdát megöröklő utolsó generáció fiatal tagja, Kner Mihály 1945-ben az öngyilkosságba menekült, majd 1949-ben államosították a céget. A Kner család intergenerációs vizsgálata nem véletlenül fontos eleme a gyűjteményes kötetnek. Sorsuk érzékletesen példázza a magyar polgári fejlődést, azt a fajta kibontakozó kapitalizmust, amely lehetővé tette a jó képességű, vállalkozói vénával rendelkező iparosoknak, hogy saját tudásuk révén előrejussanak századok 153. (2019) 5. szám
