Századok – 2019
2019 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Erdész Ádám: A Kner család és más történetek. Tanulmányok (Katona Csaba)
1067 TÖRTÉNETI IRODALOM a társadalmi ranglétrán. Ez főleg Kner Izidor esetében ragadható meg, akinek anyagi gyarapodása párhuzamosan nőtt társadalmi megbecsültségével, elsősorban annak köszönhetően, hogy kiváló érzékkel ragadta meg a kínálkozó lehetőségeket, ismerte fel a társadalmi igényeket. A család sorsa annak is mintája, hogyan tört derékba e fejlődés: a magyar polgárságra is végzetes csapást mérő zsidótörvények, a második világháború pusztítása, majd az államosítás lényegében felszámolta a még teljesen ki nem forrott polgárosulási folyamatok eredményeit. Talán vigaszára szolgál az olvasónak, hogy Kner Izidor 1949-ben Amerikába emigrált leánya, Erzsébet, aki több mint száz évig élt, folytatta a család mesterségét. Az államosított nyomdában is maradt némi befolyása a családnak a Kner-unoka Haiman György révén, aki az 1970-es, 1980-as években sokat tett Kner Izidor és Imre emlékének megőrzéséért. Kiegészítésként jegyzem meg: a megidézett levelezések nyomán a Szabó Lőrinc tevékenysége iránt érdeklődők sem forgatják majd haszon nélkül a kötetet. A második fejezet (Polgárok II. Márki Sándor naplóit olvasva) öt tanulmánya Márki Sándor történészre összpontosít. A szerző itt is egy intergenerációs vizsgálatot végez el, ismét a polgári/kapitalista világ kínálta felemelkedés lehetőségei mentén. A Márkiak háttere egészen más volt, mint a Knereké: a gyökerek a céhes keretek között tevékenykedő kispolgárságig nyúlnak vissza. Márki Sándor ugyanakkor már egyetemi oktató, a szellemi elit ismert és elismert tagja lesz. Mélyen átélt katolikus hit, hazafias érzületek jellemzik azt a családi hátteret, amelyből szellemi öröksége sarjad. Nagyapja Kecskeméten még lakatosmesterként kereste kenyerét, míg édesapja már uradalmi tiszt volt Békés és Bihar vármegyében, arisztokrata birtokon. Mint ilyen, komoly elismeréssel és ismeretségi körrel rendelkezett. Házasságából számos gyermek született, közülük ötödikként látta meg a napvilágot Sándor. A jó képességű fiú iskoláztatása nem okozott problémát, és a befektetett bizalom, idő, energia meg is térült, hiszen az egyetemi éveket követően Márki Sándor 1892-től már nem gimnáziumi, hanem egyetemi tanárként oktatott Kolozsváron, majd Trianon után, utolsó éveiben Szegeden. Bizonyos értelemben archetipikus történet az övé: komoly szerepet játszott sikereiben az apa, aki nem gátolta taníttatását. Sorsának analóg példája a Monarchia későbbi belügyminiszterének, Horváth Boldizsárnak a karrierje. Ő szombathelyi csizmadia família sarjaként emelkedett fel, hogy aztán társadalmi kapcsolatait gyermekeire is át tudja örökíteni, amit azok sikeres házasságok révén kamatoztattak tovább. Erdész Ádám ezt a témát is levéltároshoz méltó forráskezeléssel közelíti meg: Márki naplóját, ezt a remek, több évtizeden átívelő egodokumentumot kellő forráskritikával kezeli és ütközteti más, szárazabb iratok adatsoraival. Az olvasó megismeri Márki Sándor gondolatait, mindennapjait, anyagi helyzetét, családi viszonyait, kapcsolati hálóit és válságkezelési stratégiáit. Vagyis bepillantást nyerhetünk egy, a szellemi elit köreibe emelkedett értelmiségi életébe. A szerző elemzései mind az egy személyiséget a középpontba állító Márki-féle tanulmányoknál, mind a több generációt csaknem egyforma mélységben vizsgáló Kner-írásoknál alaposak és – bevallottan – társadalomtörténeti megközelítésűek (a részletesen felvázolt eseménytörténet mellett). Ekképp a konkrét dolgok tágabb kontextusba illesztve nyernek értelmet, a háttérben pedig felsejlenek a nagyobb ívű társadalmi folyamatok is: a 19. és 20. század dinamikus változásai, a polgárosodás, a kapitalizmus kiépülése és megszilárdulása. A Demokrácia és nemzet című fejezet elsődlegesen két olyan politikusra irányítja a figyel met, akik az első világháború előtti években születtek: Kovács Imrére és Szabó Zoltánra. Sorsukban közös, hogy a népi írók közé sorolták őket, ám életpályájuk – rövidke „tündöklés” után – akkor tört meg látványosan (és mint kiderült, véglegesen), amikor a baloldal a második világháború után kormányra került. Azon belül ugyanis a kommunistáké lett a hatalom, nem az általuk képviselt Nemzeti Parasztpárté. E blokk négy tanulmánya egyúttal egy újabb
