Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
KENDE ÉS GYULA? 946 akkor ebből az derül ki, hogy a kndh címet viselő uralkodó személyneve Dzslh. (Nem mellesleg a szöveg modern – nem magyar – fordítói is e mellett, az egyetlen magyar méltóságviselő leírása mellett tették le a voksot.) Ibn Ruszta leírása tehát semmiképpen nem kötelez minket arra, hogy két vezetőben gondolkodjunk, éppen ellenkezőleg, inkább egy főnök leírásának tűnik. Pedig Ibn Ruszta tudott pontosan fogalmazni, ha akart: a kazárok esetében ilyen értelmezési nehézségekkel nem kell számolnunk. Áttételesen, de ugyanezt erősíti meg a szövegcsalád elemzése is. Ha azt feltételezzük, hogy Dzsajhání szövegében eredetileg a hosszabb változat szerepelt, akkor számos követője-kivonatolója lerövidítette azt, s átdolgozásaik alapján ők úgy értelmezték a szöveget, hogy a magyaroknak egyetlen uralkodója volt: megőrizték a méltóságnevet, és elejtették a személynevet, amely az idő múlásával nyilván már nem volt számukra érdekes és aktuális. Ha viszont azt feltételezzük, hogy Dzsajhánínál a rövidebb változat szerepelt, akkor az egyúttal azt is jelenti, hogy ő eredendően egyetlen magyar uralkodóról tudott. Lássuk ezek után a másik szöveget! Gardízí így ír: „És erre a főnökre (szálár ) azt mondják: kndh. És ez a nagyobbik királyuknak (malik ) a neve ( nám ) . És az a főnök (szálár ) , aki az ügyekkel foglalkozik, rá azt mondják dzslh.” 91 Itt valóban két főnökről olvashatunk, akiket a középfokú jelző (bozortgtar – nagyobb) és a két mutatónévmás használata (ín – ez, án – az) is megkülönböztet: ez, a nagyobbik a kndh, az pedig a dzslh. Érdekes Gardízí szóhasználata: Ibn Rusztához hasonlóan ő is főnökökről beszél (szálár a raísz -szal szemben), akik közül az elsőt, a nagyob bikat királynak is nevez (malik ), ami a kisebbikkel, a dzslh-val nem fordul elő. Ezt a jelenséget érthetjük úgy, hogy az elsőt királynak tekintette, a másodikat pedig nem. Míg Ibn Rusztánál semmilyen egyértelmű jel nem mutat arra, hogy két személyről lenne szó, Gardízínél egyértelmű az oppozíció. A nyelvhasználatból nála sem derül ki, hogy köz- vagy tulajdonnevekről van-e szó (nám – név, hánand – mondják). Amennyiben Ibn Ruszta és Gardízí információs csomagja mögött arab szöveg áll, akkor számolhatunk akár a perzsa szerző fordítási nehézségeivel is. Tanulságos e tekintetben a kazár uralkodói rendszer leírása. Gardízínek itt is sikerült olyan nyakatekerten fogalmaznia, hogy megzavarta még a szöveg perzsa kiadóját is a központozás – tehát az összetartozó mondatrészek – tekintetében. De lehet, hogy egyszerűen csak ugyanúgy gondolkodott, mint ahogy korunk magyar kutatói, s a nem kellőképpen egyértelmű szöveget két személyre vonatkozónak vélte. Ebben esetleg befolyásolhatták korának viszonyai is: Gardízí a 91 Abu Saʿ īd Abdul-Hay ibn Dha ḥḥ āk ibn Ma ḥ mūd Gardēzī: Zayn al -Akhbār. Ed. ʿ Abd al-Ḥ ayy Ḥ abībī. Tehran 1363. [1984/1985.] 586.
