Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
B. SZABó JÁNOS – SUDÁR BALÁZS 943 Ráadásul a magyar történészek a forrásoknak többnyire csupán kisebb, elsősorban a magyarokkal foglalkozó részleteit használták. (Teljes művek elemzésére s a magyarokra vonatkozó információknak azokon belüli értékelésére sajnálatosan kevés kísérlet történt.) Márpedig a rövid, gyakran csupán néhány sorra rúgó forrásrészletek esetében minden szónak vagy nyelvtani szerkezetnek jelentősége lehet. Kristó fentebbi megállapítása tehát már-már a fegyverletételt jelenti: az eredeti nyelveket és kultúrákat nem ismerő kutató eredményei rendkívül sebezhetőnek bizonyulhatnak.82 Mindez nemcsak a csapatmunka fontosságára, hanem annak nyomasztó hiányára is felhívja a figyelmet a hazai kutatásban. Mint fentebb láthattuk, a minket érdeklő sorokkal nem kevés értelmezési probléma adódott, ami a kérdés súlyát – a kérdéses néhány sornyi szövegre épített elméletek mennyiségét – tekintve cseppet sem elhanyagolható. Mindenekelőtt lássuk magukat a forrásszövegeket! A magyar hatalmi szerkezetre vonatkozó megállapítás egy sor muszlim – arab és perzsa nyelvű – forrásban megtalálható, amelyet a kutatás Dzsajhání (mára elveszett) művére vezet vissza.83 E szövegek gyakran valóban szó szerinti egyezéseket mutatnak, kapcso latuk egyértelmű, s az esetleges egymás közötti kereszthatások ellenére is feltételezhető mögöttük egy alapszöveg. Mindez annyit jelent, hogy a „stabil”, sok forrásban megjelenő szövegrészek egyetlen forrásra mennek vissza, s így egyetlen információt közvetítenek, míg az unikálisan vagy csak ritkán megjelenő passzusok eredete bizonytalannak tekinthető. Lehet, hogy szerepeltek Dzsajhání eredeti szövegében, de az is lehet, hogy más forrásból származnak: ezekkel a részekkel mindenképpen érdemes óvatosan bánnunk. A minket érdeklő mondat esetében két szövegváltozat létezik, egy rövidebb és egy hosszabb. A rövidebb – a „királyuk neve kende” – szinte mindenhol megvan, csak néhány szerző (Abu’l-Fidá, Kátib cselebi) hagyja el teljesen ezt az információs csomagot. Három szövegben azonban bővebb információt találunk. Ibn Ruszta arab szövege szerint „Főnöküket kndh-nek nevezik. Ez a név királyuk címe, ugyanis annak az embernek a neve, aki a királyi hatalmat gyakorolja fölöttük, Glh.” A szintén arabul író Marvází e közlésnek az első felét adja, ha nem is szó szerint: „Főnöküket kndh-nek nevezik. Ez a név királyuk címe.” Láthatóan 82 Némileg optimistább felhanggal, de lényegében ugyanezt mondta ki Makk Ferenc is: „Amennyiben az objektív, tárgyilagos orientalista szakma elfogadja Zimonyi szövegét és fordítását, így természetszerűleg a jövőben – arab, perzsa (és török) nyelvtudás híján – a történészeknek is a Zimonyi-féle magyar szöveget kell használniuk. Jogos feltételezni, hogy ez a magyar szöveg nem fog annyi interpretációs problémát előidézni, mint amennyit – sajnos – Czeglédy Károly fordítása hosszú időn keresztül okozott.” (Makk F.: „Sátorlakó nép” i. m. 123.) 2007-ben azonban, amikor ezek a sorok megjelentek, már lehetett tudni, hogy az „orientalista szakma” egésze nem fogadta feltétlenül kitörő lelkesedéssel Zimonyi munkáját. 83 Összefoglalóan lásd Zimonyi I.: Muszlim források i. m.
