Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
KENDE ÉS GYULA? 944 összefügg Ibn Ruszta szövegével, de jelentősen el is tér attól Gardízí perzsa nyelvű megfogalmazása: „Ezt a főnöküket kndh-nek nevezik. Ez a nagyobb királyuk neve. Azt a főnököt, aki az (állami) ügyeket intézi, Glh-nak nevezik.” Úgy tűnik, hogy szintén ebből a hosszabb változatból merített a Hudúd al-álam szerzője is, de ő a két elnevezés közül – a szöveghagyomány többi tagjával ellentétben – csak a dzslh megnevezést vitte tovább. A magyarok uralkodójára vonatkozó rövidebb közlést mindenképpen visszavezethetjük Dzsajháníra, a bővítmény azonban származhat akár Ibn Rusztától is. (Ibn Ruszta 910 körül fejezte be művét, a Hudúd al-álam 982/983-ban keletkezett, Gardízí 1050 körül, Marvází pedig talán a 12. század legelején alkotott.) Ez a hosszabb változat az, amelyen a kettős – esetleg ráadásul szakrális – királyság elmélete nyugodott. A Hudúd és Marvází szövege azonban most kevésbé érdekes, azokban ugyanis egyetlen uralkodóról esik szó, e művek most csupán azért fontosak, mert a hosz szabb szöveghagyományra utalnak. Két mű marad tehát, Ibn Ruszta és Gardízí munkája, az egyik arab, a másik pedig perzsa nyelven. Kérdés, hogy a rendelkezésünkre álló két szöveg hogyan függ össze egymással. Általánosságban elmondható, hogy a közlések jelentős része – s nem csak a magyar fejezetek vonatkozásában – mindkét műben szerepel, de jelentős mennyiségű információ csak az egyikben vagy csak a másikban bukkan fel. A minket érdeklő mondat láthatóan azonos háttérre megy vissza, vehették mindketten Dzsajhánítól, de elképzelhető az is, hogy Gardízí Ibn Rusztától – vagy valamilyen számunkra ismeretlen követőjétől – jegyzetelt. Ezek alapján nem dönthető el, hogy a mondatrész megvolt-e Dzsajhání művében, s ha igen, milyen formában. De hogyan olvashatóak az eredeti szövegek? Ibn Ruszta mondatának „szigorú”, elsősorban a pontosságra törekvő fordítása így szól: „És nevezik a főnököt (raísz ) kndh-nek. És ez a név ( iszm ) uralkodójuk megjelölése/címe ( siár maliki him) , mert a fölöttük uralkodó ( mutamallik alajhim ) férfi neve ( iszm ) dzslh. És minden madzsgarí arra hajlik, amit a főnökük (raíszuhum ) parancsol nekik, akit dzslh-nak neveznek.” 84 Az összes olyan rész, amelyben a „név” szó szerepel, a legegyszerűbb ’név, tulajdonnév’ jelentésű iszm szóval került lejegyzésre. A munkában a szerző e szóval, valamint az azonos gyökből képzett igével, továbbá a „valaminek mondják” szerkezettel jelöli a speciális megnevezéseket. E kettő szerepel a városok, a népek, az országrészek, egyes tárgyak vagy a királyok megnevezésénél is, itt is így láthatjuk. A két mondatrészt a „mert” szócska (li-anna) köti össze, és látható lag az előző megállapítás oppozíciójáról van szó: a mondatrész alanya megint 84 Ibn Rosteh: Kitâb al-a ʻ lâk i. m. 142.
