Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Vörös Boldizsár: Egy hivatalnok párhuzamos naplói a Tanácsköztársaságról
VÖrÖS BOLDIZSÁr 925 naplójában a nemzet, a haza állapotáról Lowetinszky azt állította, hogy az „nagyon, de nagyon szomorú és vigasztalan”,46 a másik szövegsorozatban pe dig, egyebek mellett, ezeket: „félek, hogy az antant ezt [tudniillik a magyarországi „proletáruralmat” – V. B.] tűzzel-vassal le fogja törni, az orosszal nem bír, de velünk igen. [...] Hát azt hiszem, ez Magyarország végének kezdete, amelyből aligha lesz feltámadás többé”.47 Július 30-ánál a magánéletének eseményeit megörökítő naplójában a hivatalnok a Tanácsköztársasággal kapcsolatban azt írta, hogy „A fene már megehetné ezt a disznó állapotot”,48 a történelmi tárgyúban pedig a következőképpen értékelte azt: „Bulgáriában bolsevista mozgalmak törtek ki. Több nagyvárosban zavargás volt, követelték a Tanácsköztársaság kikiáltását. Na, majd lemondanak róla, ha a bőrükön megismerik, hogy mi is az.” 49 A naplóíró tehát többféle forrásból, különböző szerzői eszközök alkalmazásával igyekezett tájékozódni az 1919-es Tanácsköztársaságban, majd megörökíteni és értékelni azt feljegyzéssorozataiban. A folyamatosan keletkező szövegekben megfigyelhetők ismétlődő elemek: a kommunizmus megvalósíthatóságának, az eszme és a megvalósítás ellentétének problematikái; a „tótágast álló világ” értékelés; a magyarság érdekeinek szem előtt tartása. Az ezekkel kapcsolatos, általános jellegű értékelések pedig – megítélésem szerint – jól jelzik, hogy a hivatalnok miként vélekedett a 133 napos diktatúráról. Ugyanakkor a hatalmas naplóanyag nemcsak annak megismerését segítheti elő, hogy egy, a politikai és a tudományos elit körein kívül álló, a saját kora történelme iránt rendkívül érdeklődő személy miként látta, illetve láttatta a Tanácsköztársaságot (ami, úgy gondolom, önmagában is érdekes), hanem ezen túlmutatóan, általánosabb érvénnyel, figyelemre méltó példákkal szolgál azzal kapcsolatban: egy ilyen ember miként igyekszik információkat szerezni kora eseményeiről, valamint megérteni és megörökíteni azokat. A magánéleti mozzanatokat tartalmazó és a magyar, valamint az egyetemes történelem fejleményeivel foglalkozó naplók együttes vizsgálatai, összevetései pedig, szintén önmagukon túlmutatóan, általánosabb érvénnyel szemléltetik, hogy a különböző tartalmú szövegek miként kapcsolódhatnak egymáshoz, és tanulmányozásukkal hogyan ismerhető meg szerzőjük gondolkodásmódja, világszemlélete. 50 46 FSzEK BpGy B 0910/209. 1918–19.: 1919. ápr. 20. sz. n. 47 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. ápr. 20. sz. n. 48 FSzEK BpGy B 0910/209. 1918–19.: 1919. júl. 30. sz. n. 49 FSzEK BpGy B 0910/209. 1919.: 1919. júl. 30. sz. n. Vö. Bányászok és vasutasok sztrájkja Angliában. Népszava, 1919. július 30. 4. Lásd még 39. jegyz. és a hozzá kapcsolódó főszövegrész. 50 Vö. ehhez Gyáni Gábor: Az ego-dokumentumok történetírói haszna. Bárka 27. (2019) 2. sz. 70–74.
