Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Horváth J. András: A vörös uralom mint személyes élmény
HOrVÁTH J. ANDrÁS 883 szokásos, áhítatos célú összejövetelek elmaradása is, az azok rövid, „éneklés nélküli csendben” való elvégzésére vonatkozó utasítás. A napló ezzel kapcsolatban tényszerűen rögzíti az indirekt, ám mégis valós lelki terror megnyilvánulását. A vallásos összejöveteleket ugyanis nem azért hagyták el, mintha bármiféle módon elismerték volna, hogy „ezt követelni jussa volna az ápolónak, vagy félnénk a fenyegetéstől, hanem csupán azért, hogy ne legyen alkalma belekötni a mi dolgunkba”55 – áll a dokumentumban. Az intézményi körön belüli konfliktusok okozta mentális trauma mellett a külső hatalmi közeg fizikai mozgásteret korlátozó hatása sem maradt el. Ezt azonban a hatalomnak az intézményhez delegált „szakszervezeti kiküldöttje” 56 tapintatosan, egyenesen az intézmény ellátási feltételeinek javítását kilátásba helyezve valósította meg. S bár amint a naplóíró is megjegyezi, voltaképpen „elég sima modorban, jóindulatúlag helyezkedik el a dologban”, a politikai háttérből fakadó negatív intézményi perspektíva nem lehetett kétséges. Báró Nyáry Ilona érzékletes megállapítása szerint: „mint amikor valakit, aki operáció előtt áll, azzal bíztatnak, hogy nem fog nagyon fájni, s arról akarnak meggyőzni, hogy nem is olyan baj [...], hogy egy darabot levágnak a testéből. A »jóltevő« [így!] narkózist ajánlgatja, a minta-étlap bőséges és dús tartalmával, mely legközelebb forgalomba kerül a kórházi élelmezés asztalán, s »jóságosan« gondoskodnak itt minden munkásról, kivéve az irodásokat”57 – olvashatjuk az ellátás állami kézbe vételével kapcsolatos baljóslatú kommentárt. A személyi konfliktusok és az elégedetlenség a politikai és társadalmi szabályrendszer megrendülésekor mindig erőteljesen törnek felszínre. Az intézményi napló vezetője ezt ebben az adott esetben egyfajta társadalmi osztálykonfliktus keretébe illesztve érzékelte. Arról írt ugyanis, hogy az egyik diakonisszát, aki „hívő lélekként” érkezett az intézménybe, már április elején el is sodorta, úgy mond „az első áramlat”. Voltaképpen a „szocialista osztályöntudat” tételével, il letve érzékelésével találkozunk ebben az esetben, hiszen a következőket olvashatjuk a naplóban: Herta testvérnek „sajnos [...] csupán felszínes volt a lelkiélete, s az első áramlat, íme elsodorja. Sokat árt most is egy bizonyos ápoló agitációja, s egyenesen annak lehet betudni, hogy ide jutott Herta testvér, ki jól megérti a szocialista hangot, amennyiben évekkel ezelőtt, gyári munkás leány volt itt Pesten; sajnos nem ellensúlyozza az ott magába szívott hatásokat a falusi élet, mit 55 Uo. 56 Az illető vélhetően Karácsonyi Károly volt, aki az 1919. jún. 12-ei pártgyűlésnek is küldöttje volt. Lásd A magyar munkásmozgalom i. m. 46. 57 BFL XIII.42 Diakonissza Intézeti napló, 1919. ápr. 8. Korábban utaltunk rá, hogy a kórház végül is elkerülte a szocializálást, mivel a Nemzetközi Vöröskereszt védelmét élvezte.
