Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Horváth J. András: A vörös uralom mint személyes élmény
HOrVÁTH J. ANDrÁS 873 A város általános örömujjongása közepette („csupa öröm minden ma”) a közvetlen aggodalom lassan egyfajta objektív hangvételű leírássá szelídül, majd ez a Tisza-gyilkosság megjelent hírére ismét a komor hangulatnak adja át a helyét: „sehogy se tudunk tapsolni ehhez az első »igazi« forradalmi tetthez”. 14 Érzelmi bizonytalanság jellemzi a köztársaság kikiáltása (november 16.) napján olvasható bejegyzést. Az izgatottság inkább negatív előjelű, amit az államforma választott neve, a „népköztársaság” fölötti szarkasztikus megjegyzés is dokumentál. „Új szó. Meg kell még szokni. Aztán egy kissé furcsa is. Hát néptelen köztársaság is van? [...] Mivé lett a kir. [kiemelés az eredetiben – H. J. A.] kath. főgimnázium? Talán ez is népköztársasági kath. főgimnáziummá? Majd eldöntik a nagyfejűek.” 15 A naplóíró, konzervatív beállítódása folytán, eleve bizalmatlanul tekint bármiféle, esetlegesnek minősített társadalmi átalakulásra, amellyel szemben a „természeti örök” jelenségek elsődlegességét hirdeti: „a természet egyszerűen nem vesz tudomást az emberi bolondságokról”.16 Ezen „szervesség-gondolat” jegyében ejt könnyet az ezeréves államformával való szakítás fölött is: „bizonyos keserű cseppek is beléhullnak népköztársasági örömömbe”17 – írja. Az új államformával szembeni politikai alapú fenntartások a Károlyikormány néhány tagjának 1919. március 2-án Szatmárnémetiben tett látogatása kapcsán átadják helyüket a személyi-antropologizáló kritikának, illetve érvelésnek. A Katonatanács elnöke, Pogány József és Bőhm Vilmos honvédelmi miniszter alakjának, illetve fellépésének értékelésében már a Kommün későbbi szereplőivel szemben használt kritikai attitűddel találkozunk.18 A naplóíró a politikai hitelesség deficitjét a látogatók negatív külső tulajdonságainak bemutatásával, valamint a társadalmi hátterükre tett megjegyzéseivel egyértelműsíti. „Sem Pogány, sem Bőhm nem tudott bennem szimpátiát ébreszteni. Pogány gnóm-szerű alakjával, nagy fejével, púpos hátával és tömzsi termetével inkább félelmetes, mint megnyerő volt. Bőhmről pedig alig tudtam elhinni, hogy ez az elálló, vitorlafülű, pisze orrú, karikás-szemű vézna zsidólegényke volna a magyar hadügyminiszter. Inkább suszterlegényhez hasonlított. De a 14 BFL XIV.201. 1918. nov. 1. 304. 15 BFL XIV.201. 1918. nov. 16. 305–306. 16 Uo. 306. 17 Uo. 306–307. 18 Jóllehet a mértékadó polgári sajtó ezekben a napokban még lojális a szocialista honvédelmi miniszterhez. Vö. Pesti Napló, 1919. március 4. 1.; Magyarország történeti kronológiája III. 1848–1944. Főszerk. Benda Kálmán. Bp. 1982. 851.; Magyarország története, 1918–1945. VIII. Főszerk. ránki György. Bp. 1976. 175.
