Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Horváth J. András: A vörös uralom mint személyes élmény
A VÖrÖS UrALOM MINT SZEMÉLYES ÉLMÉNY 872 memoárnak. A kiérlelt stílusú, irodalmi igényességről árulkodó naplóból plasztikus kép tárul az olvasó elé egy vidéki első generációs értelmiségi pályaívéről s – többek közt – városérzékeléséről. A frissen diplomázott magyar–történelem szakos tanár a Partiumban, a Szatmárnémeti (Királyi) Katolikus Főgimnáziumban talált magának állást, s itt élte át a Tanácsköztársaság hónapjait.10 A forradalmi hangulatból mindazonáltal már korábban ízelítőt kapott, mivel az őszirózsás forradalom időszakát nagyrészt Pesten töltötte. A Zalából származó Gál János a forradalmi megmozdulásokkal, törekvésekkel, attitűddel szemben gyanakvó, bizalmatlan, a régi világ értékeit féltő, azok irányában nosztalgikus érzéseket tápláló személy, aki – egy korábbi terminust használva – a katolikus honorácior értelmiség típusát képviseli. A nagypolitikai és hadi események említésekor az írásmódot csaknem minden esetben a morális alapú motivációk érzékelésére való törekvés jellemzi. „A térkép a mi sikerünk mellett tanúskodott ugyan most is, de a belső front, a lelki arcvonal már régen megingott.” Emellett arra is hangsúlyt helyez, hogy a politikai helyze tet a maga összetettségében ragadja meg. Az egyéb összetevők körében („defetizmus, a cseh árulások, az elömlött rengeteg vér”) már ekkor is kiemelt helyen találkozunk a bolsevik forradalomra való hivatkozással, annak negatív értékelésével („az ázsiai vörös pestis”). 11 Miközben bizonyos mértékig magával ragadja a lelkesedés és jövőváró izgatottság, folyamatosan a keze ügyében marad az ország sorsáért meg-megszólaló vészcsengő, s nem hagyja el a mindig mozgósítható kritikai attitűd sem. Ez egyaránt érvényes a háború befejeződésével és az őszirózsás forradalommal kapcsolatos bejegyzéseire is. „A háborúnak vége! Vége, vége!! Óh, hány millió szenvedő szív titkos vágya volt ez a szó!”12 – kiált fel, ám rögzíti a köztársaság kikiáltásá nak gondolatára a szatmárnémeti Deák téren összegyűlt tömegben felbukkanó aggodalmat is: „Boromissza százados azzal végzi beszédét: Éljen a köztársaság! [...] Hatalmas éljen válaszol rá. Csak aztán döbbennek meg a mérsékeltebbek és lelküket egy pillanatra megcsapja a rossz sejtelem szele.” 13 10 Az intézmény 1630 körül létesült a jezsuiták vezetése alatt és 1851-ben emelkedett főgimnáziumi rangra. 1918-ban három konviktusa 200 növendéket fogadott. 1919 júniusában a Kormányzótanács lefoglalta, majd az impériumváltást követően mint Eminescu Állami Líceum működött. Magyar Katolikus Lexikon. XII. Főszerk. Diós István. Bp. 2007. 628–629. 11 BFL XIV.201. Dr. Gál János irodalomtörténész visszaemlékezései (tkp. naplója). 1918. okt. 31. 303. 12 BFL XIV.201. 1918. nov. 1. 303. 13 BFL XIV.201. 1918. nov. 1. 304. Vö. Vörös Boldizsár: A magyar köztársaság kikiáltása 1918. november 16-án: szimbolikus helyfoglalás térben és időben. In: Eszmék, eszközök, hatások. Tanulmányok a magyarországi propagandáról, 1914–1919. Szerk. Uő. Bp. 2018. 162–169.
