Századok – 2019
2019 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Marchut Réka: A magyar–román viszony és a német külügyminisztérium az 1920-as években
MARCHUT RÉKA 773 A magyar külpolitika 1919–1920-ban először Olaszország, majd Franciaország felé tapogatózott, ám mivel mindkét kísérlet eredménytelennek bizonyult, 1920. második felétől a kormány a német orientáció felé mozdult el. Erre az is ösztönözte idővel, hogy 1921-ben a kisantant gyűrű bezáródott Magyarország körül. 1921. március 1-jén Bethlen István miniszterelnök a Nemzeti Kaszinóban az erdélyi szászok bevonásával rendezett vacsorán kijelentette, hogy „miként a háborúban hűséges fegyverbarátságban vállvetve harcoltunk, a jövőben is egymásra vagyunk utalva, s ezért már most törekedni kell arra, hogy a gazdasági kapcsolatokat minél szorosabbra fonjuk”.16 Fürstenberg budapesti német főkonzul ezt a kijelentést úgy értékelte, hogy a magyar miniszterelnök az erdélyi szászokon keresztül üzenni kívánt Németországnak. Az első csalódás már igen hamar, 1921 nyarán elérte a kormányt a nyugat-magyarországi kérdés kapcsán. A Dísz tér ugyanis ebben a kérdésben a Wilhelmstrasse támogatását várta, ám a német fél egyértelművé tette számára, hogy Burgenlandot illetően hiába számít a német együttműködésre.17 Ráadásul az a tény, hogy Gömbös Gyula és köre menedéket nyújtott Magyarországon a Kapppuccs és az Erzberger-gyilkosság elkövetőinek, Berlin nemtetszését váltotta ki. 18 Gratz Gusztáv volt külügyminiszter ekkortájt úgy vélte, hogy Magyarország nem hirdetheti fennhangon a németbarát politikát, mert az Németországnak nem használna, Magyarországnak pedig a francia ellenérzés miatt biztosan ártana. 19 Ugyanez a gondolat fogalmazódott meg Walter Zimmermann-nak, a Deutsche Studentenschaft (Német Diákszervezet) vezetőjének a beszámolójában is, amelyet erdélyi útja után írt a német külügyminisztériumnak. Zimmermann tapasztalatai szerint a magyarok állandóan azt hangoztatták, hogy Magyarországnak és Németországnak közös a sorsa, és Németország talpra állása egyet jelentene Magyarország talpra állításával. Magyarország függősége az antanttól és elsősorban Franciaországtól azonban lehetetlenné teszi, hogy a németbarátságukat nyíltan hangoztassák, sőt gyakran inkább németellenességüket hangsúlyozzák. 20 Fürstenberg német főkonzul ugyanekkor úgy gondolta, hogy a jobb magyar– román viszony hozzájárulhatna a magyar–német viszony szorosabbá tételéhez is. Szerinte ugyan Bethlen István a deklaráció szintjén kész volt a Romániához 16 Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes (a továbbiakban: PA AA) R 74144 Egon Franz von Fürs tenberg-Stammheim budapesti német főkonzul jelentése a Német Külügyminisztériumnak, 1921. márc. 1. (Idézi: Németh I.: Magyarok és németek i. m. 338.) 17 Akten zur Deutschen Auswärtigen Politik (a továbbiakban: ADAP) Serie A: 1918–1925. Band V. 1. Mai 1921 bis 28. Februar 1922. Göttingen 1987. 238–239. Dietrich von Scharfenberg bécsi német követtanácsos jelentése a Német Külügyminisztériumnak, 1921. aug. 16. 18 Pritz P. : Die ungarisch-deutschen Beziehungen i. m. 68. 19 PA AA R 74144 Egon Franz von Fürstenberg-Stammheim budapesti német főkonzul jelentése a Német Külügyminisztériumnak, 1921. aug. 19. (Idézi: Németh I.: Magyarok és németek i. m. 339.) 20 PA AA RAV Budapest 10. Walter Zimmermann beszámolója a Német Külügyminisztériumnak, 1921. nov. 9.
