Századok – 2019
2019 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Büky Orsolya: Klebelsberg Kuno és Hóman Bálint közgyűjteményi koncepciójának különbségei a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltára és az Országos Levéltár egyesítésének tükrében
BÜKY ORSOLYA 757 visszaadását a Múzeumi Levéltár mellett a Széchényi Könyvtár Kézirattára vonatkozásában is felvetette. 102 A klebelsbergi kulturális vezetés kétarcúságára jellemző az is, hogy bár eltérő szakmai elképzelései ellenére Hóman látszólag minden tekintetben élvezte Klebelsberg jóindulatát, 1929 júniusában mégis a lapokból kellett megtudnia, hogy a kultuszminiszter a Nemzeti Múzeum Természettudományi Tárát Szegednek, Néprajzi Tárát pedig Debrecennek kívánja felajánlani.103 Hómannak nem lehetett kétsége afelől, hogy míg Klebelsberg a kultuszminiszteri székben ül, addig időről időre számítania kell hasonló meglepetésekre, éppen ezért folyamatosan „résen volt” annak érdekében, hogy a hasonló próbálkozásoknak idejében elejét vegye. A Csánki által kezdeményezett iratcserével kapcsolatos, szakmailag megkérdőjelezhető állásfoglalásának oka tehát nem Hóman hiányos levéltártani ismereteiben, hanem a jogilag és szakmailag is tisztázatlan kultúrpolitikai struktúrában keresendő, melynek ellentmondásait Hóman nemcsak kitűnően átlátta, hanem saját szakmai elképzeléseinek megvalósítása érdekében fel is tudta használni. A Gyűjteményegyetemet létrehozó 1922. évi XIX. tc. 1. §-a alapján a Gyűjteményegyetem ugyan az államtól különálló jogi személyiség volt, ám saját pénzügyi alap híján alkalmazottai továbbra is állami alkalmazottakként a Magyar Államkincstártól kapták a fizetésüket, s mint ilyenek továbbra is a Magyar Állam szolgálatában álltak.104 Ez a kettőség a későbbiekben sem válto-102 Szekfű Gyula: Levéltárak. In: Magyary Z.: A magyar tudománypolitika i. m. 336–338. 103 „A vidéki városoknak folyó év június 6-án, Miskolcon tartott kongresszusán Szeged szab. kir. város polgármestere a kultúrintézményeknek a vidéki egyetemi városok között leendő decentralizálását, s a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi és néprajzi gyűjteményeinek Szeged és Debrecen városokban leendő elhelyezését javasolta. Nagyméltóságod a felszólalásra a kongresszuson és ezt követőleg a Pesti Napló folyó hó 9-i számában adott válaszából, valamint nekem rövid úton tett közléséből kitűnőleg e tervet alapos megfontolás tárgyává kívánja tenni. [...] A polgármester úr azon indítványát azonban, hogy ez intézményeknek a magyar fővárosban az egész nemzet és a magyar tudományosság centrális intézményeiként létesült országos közgyűjtemények megcsonkításával és széttagolásával vettessék alapjuk, illetőleg, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumnak az eredeti elgondolás és történeti fejlődés szerint szerves egységet alkotó gyűjteményei és osztályai közül egyik vagy másik vidékre helyeztessék, s ezzel a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetileg és helyrajzilag szétbontassék, jogi történeti és közművelődési okokból egyaránt aggályosnak és megvalósíthatatlannak tartom.” MNL OLMNL OL K 726 16. cs. 515/1929. Hóman Bálint memoranduma Klebelsberg Kuno számára, 1929. jún. 11. Szeged polgármesterének javaslata mögött természetesen ez esetben is Klebelsberg állt, aki terveinek (Nemzeti Könyvtár, Lágymányosi Dahlem) meghiúsítása miatt nagyon megneheztelt a fővárosra. Klebelsbergnek az üggyel kapcsolatos írását lásd Magyar Hanza. Pesti Napló, 1929. június 9. 1–2. 104 1922. évi XIX. tc. 1. §. „Az intézetnek ez a jogi helyzete személyzetüknek állami alkalmazotti mivoltát nem érinti.” 1922. évi XIX. tc. nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetükről. Hivatalos Közlöny 30. (1922) 18. sz. 321.; Indoklás a nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetük minősítéséről szóló törvényjavaslathoz. In: Gróf Klebelsberg Kuno beszédei i. m. 96.; A Gyűjteményegyetem állami költségvetéséről lásd A Magyar Állami Költségvetése az 1923/1924. számadási évre. Bp. 1924. 94–98. és A Magyar Állam Költségvetése az 1932/1933. számadási évre. Bp. 1933. 62–65. között megjelent köteteit.
