Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Klacsmann Borbála: Elhanyagolt kárpótlás. Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága és a magyar zsidók kapcsolata, 1945–1948
KLACSMANN BORBÁLA 725 A zsidóság viszonya az Elhagyott Javak Kormánybiztosságához és a kárpótláshoz A magyar kormányok a demokrácia rövid időszakában törvények és rendeletek útján jogi szempontból ugyan nyilvánvalóvá tették, hogy ellenzik és elítélik a második világháború előtt és alatt hatalmon lévők tevékenységét, a holokauszt túlélőinek elvárásait mégsem sikerült maradéktalanul teljesíteniük. A kárpótlás hiányosságai összetett (gazdasági, szociális és politikai) okokra vezethetők vissza: elsősorban a háború utáni gazdasági helyzetre, valamint arra, hogy hasonló szituációval korábban még nem találta szemben magát a politikai vezetés.40 A kérdés kielégítő rendezését az is hátráltatta, hogy a politikusok tartottak az antiszemitizmus fellángolásától és attól, hogy a jóvátétel esetleg pogromokat váltana ki. 41 Mindemellett a magyar radikális erők – a Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt a szovjet hatóságokkal karöltve – új irányvonalat képviseltek a politikában, és számukra a zsidók kárpótlásának fontosságát felülírta az ország gazdasági talpra állítása. Kiemelt figyelmet szenteltek a szegényebb néprétegekhez tartozók támogatására is, akik közül sokan részesedtek a zsidó javakból.42 Mindezt tetézte, hogy a vagyon kezelésénél nem ritkán fordultak elő visszaélések: a pártok képviselői a helyi elöljáróságokban olykor zsidók lakásait igényelték ki pártirodának, vagy más módon követeltek részt a zsidó javakból. 43 A helyzetet a zsidóság központi szervezetei nem nézték jó szemmel. Véleményüknek a kormány képviselőivel szervezett találkozókon és a miniszterelnöknek küldött beadványokon kívül az Új Élet, a legnagyobb zsidó orgánum hasábjain is hangot adtak. A szerkesztők tájékoztatást nyújtottak olvasóiknak a legújabb törvényekről és rendeletekről, s beszámoltak a MIOI és a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség, valamint a kormány képviselőinek találkozóiról is. 1945 decemberében a lap erős felütéssel, egy egész oldalas cikkel kezdte a téma tárgyalását. Ekkor a deportáltak hazahozatalának vontatott folyamata mellett a következőket kifogásolták: „A kormányzat képviselője részéről elhangzott nyilatkozat [...] nem elégítheti ki a zsidóságot abból a szempontból, hogy nyitva hagyja a kérdést: mikor és milyen mértékben teljesítik majd ezeket 40 Győri-Szabó R.: A kommunizmus és a zsidóság i. m. 57–58. 41 A háború utáni években ismét megjelentek a vérvádak, az országban több helyen, például Kunmadarason és Miskolcon pogromok törtek ki. Vörös Éva: Kunmadaras – Újabb adatok a pogrom történe téhez. Múlt és jövő 55. (1994) 4. sz. 69–80, valamint Varga János: A miskolci népítélet, 1946. Medvetánc 6. (1986) 2–3. sz. 293–314. Lásd még Braham, R.: A népirtás politikája i. m. II. 1502–1505. 42 Braham, R.: A népirtás politikája i. m. II. 1491., 1494. Lásd még Botos János: A magyarországi zsidóság vagyonának sorsa 1938‒1949. Bp. 2015. 67., 72. 43 Cseh G.: Az Országos Zsidó Helyreállítási Alap i. m. 120.
