Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Klacsmann Borbála: Elhanyagolt kárpótlás. Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága és a magyar zsidók kapcsolata, 1945–1948
ELHANYAGOLT KÁRPÓTLÁS 724 Fennmaradtak olyan források is, amelyek rávilágítanak arra, hogy a pártok hogyan avatkoztak be a kormánybiztosság működésébe. A Nemzeti Parasztpárt nyíregyházi megyei titkársága például panasszal fordult a kormánybiztosság központi hivatalához, mert a helyi megbízott „nyírjákói lakosok teheneit, melyeket szabályszerű árverésen vásároltak meg, tőlük minden kártérítés nélkül elvett és a volt tulajdonosok deportálásból visszatért hozzátartozóinak adott vissza”.36 Téri Tihamér főosztályvezető-helyettes a panasz nyomán levelet kül dött a megbízottnak, amelyben figyelmeztette arra, hogy az ilyen állatok „nem minősülnek elhagyottnak és így nem tartoznak a Kormánybiztosságom hatáskörébe. Megbízott Úr eljárásának semmi jogalapja nincs, az jogtalan és törvénytelen és hatáskörének súlyos túllépése”.37 Felvilágosította ugyanakkor arról is, hogy a 300/1946. M. E. sz. rendelet szerint csak bíróság útján igényelhetők vissza az ilyen állatok, vagy amennyiben mezőgazdasági ingatlanok tartozékai voltak, akkor egyáltalán nem kérhetők vissza. A levélhez csatolva fennmaradt az 1944. május 10-én, a gettósítás után lezajlott nyilvános árverés jegyzőkönyve is.38 A levél bemutatja, hogyan zajlott le helyi szinten a kifosztás. Amint a zsidókat elkülönítették, javaikat elkobozták, és a deportálás még csak meg sem történt, már árverésen adták el az állataikat. Ugyanakkor a zsidóság kirablásának folyamata a háború után is folytatódott, mivel a volt tulajdonosok vagy leszármazottaik hazatérésük után a rendelet szerint vagyonuk egy részét nem kaphatták vissza. Az eset kiemeli az Elhagyott Javak Kormánybiztossága működésének két jellegzetességét is. Az egyik az volt, hogy a pártok helyi képviselői aktívan beleszóltak az ügymenetbe, ami egyértelműen elfogadott gyakorlatnak számított, ezt igazolja a főosztályvezető-helyettes levele.39 A másik pedig az, hogy végső soron a kormánybiztosságon belül, de főként a vidéki megbízottak körében bizonytalanság uralkodott azzal kapcsolatban, hogy ugyanazon rendeletnek melyik paragrafusát kell alkalmazni bizonyos esetekben, ez pedig gyakran további jogi bonyodalmakhoz vezetett. 36 MNL OL XIX-A-5 17316/1946. Téri Tihamér főosztályvezető-helyettes levele a nyíregyházi kormánybiztosi megbízottnak. Bp., 1946. május 24. 37 Uo. 38 Szabolcs vármegyében a gettósítás április végén kezdődött, míg a deportálás május 15-én, tehát a nyilvános árverés a gettósítás és a deportálás között esett meg. Lásd Braham, R.: A népirtás politikája i. m. I. 573., 575. 39 A kormánybiztosság iratai között előfordulnak hasonló esetek, lásd például MNL OL XIX-A-5 10258/1946. Mermelstein József ügye.
