Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Ádám István Pál: Házmesterek a vészkorszakban
HÁZMESTEREK A VÉSZKORSZAKBAN 702 sejtették, kitől mit érdemes elvenni. Nem egy olyan eset is ismert, ahol a házmester másoknak tette lehetővé egyes vagyontárgyak eltulajdonítását egy „zsidó” lakó hátrahagyott javairól szóló leltár vagy kulcs átadásával. A csillagos házakba történő összeköltöztetés lezárulásával ezen házak házmesterei újabb feladatot kaptak: a vonatkozó 7200/1944. számú főkapitányi rendelkezés kifejezetten a házmestereket jelölte ki az összeköltöztetett zsidó magyarok őrzésére, akik egy rövid, engedélyezett bevásárlási időszaktól eltekintve kötelesek voltak egész nap a szóban forgó házban tartózkodni. A rendelkezés 3. §-a értelmében „[m]inden házban a ház tulajdonosa vagy [ház]felügyelője a ház légoltalmi parancsnokával együtt 3 példányú névjegyzéket készít [...] mely tartalmazza a házban lakó zsidókat lakás, név, nem és kor szerint feltüntetve. A névjegyzék egy példánya a ház kapuja alatt kifüggesztendő, a többi példányt a háztulajdonos és a házfelügyelő megőrizni és a hatóságok felhívására felmutatni köteles. A házfelügyelő [...] a házban lakó zsidók létszámát a névjegyzék alapján naponta ellenőrizni köteles, és az esetleges eltűnteket a legközelebbi rendőrőrszobán bejelenteni tartozik”.37 A feladatok egy részéért elméletileg a házfelügyelő egyetemlegesen felelt a háztulajdonossal (azaz a háziúrral), de a gyakorlatban az esetek döntő többségében a házmester végezte el ezeket a teendőket. Még konkrétabban vettek részt a házfelügyelők a zsidók felett gyakorolt diszkriminatív felügyeletben a nyilas hatalomátvétel után, amikor a munkaszolgálatra kötelezetteket a házakból ők küldték ki reggel munkára, de jelenteniük kellett azt is, ha közülük valaki idő előtt visszatért otthonába. A számonkérés sajátosságai és az egykori lakók emlékei a házmesterekről A zsidóellenes diszkriminatív és a rendkívüli háborús intézkedések következtében a budapesti házmesterek valóban integráns részeivé váltak a hatalomnak. Az állam ugyanis a rendelkezések betartásához szükséges területi kontrollt csak ezeknek a hétköznapi, egyszerű embereknek a segítségével tudta megteremteni és fenntartani. Méltán merült fel ezért a háború utáni időkben a házfelügyelők felelősségének kérdése több fórumon is. A legsúlyosabb eseteket, a háborús bűnösök ügyeit a népbíróság tárgyalta, de ennek bírái szinte kizárólag csak azon házmesterek felett ítélkeztek, akik „katonai jellegű alakulat részére személy és egyben vagyontárgy 37 A rendelet szövegét lásd BFL/IV. 1409c, IX-2046/1944, 1860. doboz. A kijelölt házakat eleinte csak 14 és 17 óra között hagyhatták el a „csillagviselésre kötelezettek”, de később ez az intervallum többször is változott.
