Századok – 2019
2019 / 3. szám - EGY REFORMKORI ÉLETPÁLYA ÚJ KONTEXTUSAI. TANULMÁNYOK BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓSRÓL - Priszlinger Zoltán: Kortársi szövegek és olvasatok ifj. Wesselényi Miklós testéről
PRISZLINGER ZOLTÁN 605 kapcsán a vaksággal és a kultúrtörténetben ahhoz kapcsolódó látnoki képességekkel való „játék”. Ezt erősítette, hogy az 1843-ban megjelent Szózat a’ magyar és szláv nemzetiség’ ügyében című művének következtetéseit később egyes szerzők a trianoni békeszerződés megjóslásának tekintették.101 A „világtalan látnok” képet Ady Endre, Magyary-Kossa Gyula orvostörténész, Lukácsy Sándor és Benedek István is használta.102 Ugyancsak a vakságra való utalás „csoportjába” sorolhatjuk a hasonlítást Sámsonhoz, amely egyedüli bibliai nevünk a felkutatott párhuzamok között. Ez a motívum két fontos elemben is illik Wesselényire: a nagy testi erő és a vakság tekintetében, így a világtalan Wesselényi kapcsán logikusan merült fel kortársaiban párhuzamba állításuk. Velkey Ferenc speciális szempontból, az 1836-os, első Széchenyi–Kossuth találkozás mellékszálaként vizsgálta meg ezt a párhuzamot. Kossuth az 1885-ös Pesti Napló ban megjelent visszaemlékezése szerint az ötven évvel korábbi beszélgetésben használta ezt a hasonlítást Wesselényire, ahol a kaszinó intézményére veszélyt jelentő, az „épületet összedöntő” bibliai történetszál adja a párhuzam alapját.103 Velkey épp amiatt, hogy a motívum egyik erős eleme, a vakság ekkor még nem játszhatott szerepet, jutott arra a következtetésre, hogy Kossuth valójában csak visszavetítette a később a báróra használt képet ennek a történetnek a leírásakor. A Sámson-motívum használata Wesselényi megvakulása után azonnal kimutatható: a Honderü ben már 1845-ben olvasható, majd öt évvel később, Wesselényi temetésén szintén elhangzott. Amikor a Wesselényit említők névhelyettesítő metaforát, illetve jelzőt „kerestek” számára (akár általában a személyére, akár egy konkrét tulajdonság vagy esemény kapcsán), műveltségük és asszociációs képességük által kijelölt, meghatározott számú lehetőség közül „választhattak”. Ezekben a „választásokban” azon kívül, hogy a konkrét élethelyzetre illeniük kellett, a báró kapcsán felmerülő egyéb tulajdonságok, attitűdök, gondolati sémák is szerepet kaptak. Azt, hogy az említett hasonlítások mennyiben tudatosan végiggondolt folyamat eredményeként alakultak ki, illetve mennyiben volt befolyással rájuk a báróról a közvéleményben kialakult mitikus kép, nehéz megmondani. Bizonyára függött attól, hogy „szerzője” élőszóban vagy megszerkesztett szövegben használta-e a hasonlítást, illetve hogy személyesen ismerte-e vagy sem Wesselényit. Az általam összegyűjtött hasonlítások alapján az a következtetés vonható le, hogy a testi erő, a test nagysága markáns 101 Például lásd Magyary-Kossa Gyula: Wesselényi Miklós megvakulása. Magyar orvosi emlékek II. Bp. 1929. 134–135. 102 Részletesen lásd Priszlinger Z.: Egy betegség hétköznapjai i. m. 36. 10. jegyz. 103 Az eredetileg a Pesti Napló 1885. április 8-i számában megjelent írás Viszota Gyula Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal című forráskiadásában kis változtatásokkal (Viszota pár félreértésével és Kossuth kiegészítéseivel) jelent meg. Részletes vizsgálatát lásd Velkey F.: A Kaszinó-jelenet i. m. 115.
