Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
PÓSÁN LÁSZLÓ 55 előkelők egy csoportja – amelyben meghatározó szerepet játszottak az egykori Imre király hívei – kierőszakolta a király legidősebb fiának, Béla hercegnek a megkoronázását,74 ami tagadhatatlanul politikai bizonytalanságot okozott. Mivel II. András nem nélkülözhette bátyja korábbi méltóságviselőinek kormányzati tapasztalatait, mindazoknak, akik készek voltak őt szolgálni, már uralkodása kezdetétől elsősorban megyésispáni, de országos tisztségeket is juttatott. Ugyanakkor – érthető okokból – bizalmatlan is volt velük szemben, ezért kezdett bele abba az „új intézkedéseknek” (nove instituciones ) nevezett politikába, amellyel az ispáni hatalmat igyeke zett szűkebbre szabni. Ezzel párhuzamosan a királyi pozíciók erősítésére létrehozta a „királyi szerviensek” (serviens regis ) új társadalmi rétegét is. A királyi szerviensek mentesültek a megyésispánok katonai joghatósága alól, azaz közvetlenül a „királyi zászló alatt” katonáskodtak. A királyi szerviensnek elismert birtokos közszabadok kiválása a vármegyei hadszervezetből jelentősen megnyirbálta a megyésispáni méltóság jogait és hatalmát.75 (Nem lehetetlen, hogy II. Andrásnak a megyésispánok hatalmának csökkentésére (iura comitatuum diminutio ) és közvetlenül a király fenn hatósága alá tartozó katonai erő növelésére irányuló politikája is szerepet játszott a Német Lovagrend 1211. évi behívásában.) A gyermek Béla herceg koronázásának kikényszerítése (1214) politikai próbálkozás lehetett az „új intézkedések” leállítására, az egyes méltóságok korábbi jogkörének és hatalmi súlyának megőrzésére, de ahogyan egy 1217. évi királyi oklevél tanúsítja, II. András folytatta azt a politikát, amellyel igyekezett minél kisebbre mérsékelni azokat a veszteségeket, amelyeket egy-egy méltóságviselő hűtlensége okozhatott.76 A balkáni események ugyancsak leköthették a magyar király figyelmét. 1213 végén vagy 1214 elején követeket küldött Bulgáriába, hogy eljegyzést kössenek Béla királyfi és Boril lánya között.77 Ez a házasság ugyan nem realizálódott, de a következő évben András király feleségül vette a francia Capet-házból származó Courtenay Jolántát, a Latin Császárság urának, Henriknek az unokahúgát.78 III. Honorius pápa egyik 1217. január 30-án kelt levele szerint Henrik császár fiúörökös nélküli halála (1216) után komolyan szóba került a magyar király jelölése a konstantinápolyi trónra. 79 László: II. András magyar király keresztes hadjárata. In: Magyarország és a keresztes hadjáratok i. m. 99–111., itt: 100. 74 Zsoldos Attila: Egy új II. András-kép felé. In: II. András és Székesfehérvár i. m. 21–35., itt: 32. 75 Uő: Egy új II. András-kép felé i. m. 29–31.; Uő: II. András Aranybullája. Történelmi Szemle 53. (2011) 1–37., itt: 12–37. 76 Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regnum stirpis Arpadianae critico-diplomatica I–II. Szerk. Szentpétery Imre – Borsa Iván. Bp. 1923–1987. (a továbbiakban: RA) I/1. 105. 77 Géza Érszegi: Eine neue Quelle zur Geschichte der bulgarischen-ungarischen Beziehungen während der Herrschaft Borils. Bulgarian Historical Review 3. (1975) 2. sz. 94. 78 Bárány A.: II. András balkáni külpolitikája i. m. 140. 79 Vetera monumenta historica Hungariam sacram illustrantia I–II. Ed. Augustino Theiner. Romae 1859–1860. (a továbbiakban: VMHH) I. Nr. 5.
