Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
A NÉMET LOVAGREND ÉS AZ ERDÉLYI PÜSPÖKÖK VISZONYA A BARCASÁGBAN (1211–1225) 56 Természetesen ezek az események nem befolyásolták a Német Lovagrend kunokkal szembeni harcát vagy a barcasági várépítkezéseket és telepítő tevékenységet, de az a tény, hogy erre vonatkozóan közel egy évtizedig semmilyen magyarországi reakciónak nincs semmi nyoma, azt sejteti, hogy a lovagrend, valamint a magyar király és a főpapok közötti viszony hűvösebbé vált. Érdekes, hogy a lovagok hősies harcairól megemlékező oklevelek kiadásakor Berthold kalocsai érsek két éven át (1211–1213) az erdélyi vajda tisztét, azaz Erdély legmagasabb világi tisztségét is betöltötte.80 Úgy tűnik, hogy ezt követően valamiért megcsappant az érdeklő dés a Német Lovagrend iránt. Egyes vélekedések szerint a lovagok a Barcaságból nemcsak a kun földekre nyomultak előre, hanem a velük szomszédos, szintén határőrző feladatokat ellátó székely területeken is uralmuk alá vontak stratégiai fontosságú helyeket. Mindezt arra alapozzák, hogy a lovagrend 1225. évi kiűzése után birtokának egy részét a Székelyföldhöz csatolták. Véleményük szerint a lovagok Magyarországról történt kiűzésének is éppen az lehetett az egyik oka, hogy fenyegették a Székelyföldet, és ez magyarázza azt is, hogy a keresztes hadjáratból hazatérő II. András miért csak a templomos és johannita lovagokat dicsérte meg, a Német Lovagrendről meg sem emlékezve.81 Ha a német lovagok valóban figyelmen kívül hagyták volna a Székelyföld kiváltságos helyzetét és királyi területeket fenyegettek volna, a jogsértés mellett II. Andrásnak a királyi hatalom erősítésére irányuló politikáját is figyelmen kívül kellett hagyniuk. Az ilyen tett minden bizonnyal a király azonnali fellépését eredményezte volna, ilyenről azonban nincs tudomásunk, ezért ezt a vélekedést el is vethetjük. Abban, hogy a magyar király és a magyar egyházi méltóságok egyaránt egyre nagyobb fenntartással tekintettek a Német Lovagrendre, a pápai politikának volt meghatározó szerepe. 1216. december 8-án a pápa – a templomosokhoz és johannitákhoz hasonlóan82 – a Német Lovagrendnek is megtiltotta, hogy világiaktól feltételhez kötött, hűbéri jellegű adományokat fogadjon el. A már ilyen módon birtokolt adományok sem jelenthettek világi értelemben vett függőséget, azok után semmilyen világi kötelezettséget sem volt szabad teljesíteni („interdicimus, ne ulla ecclesiastica secularisve persona a magistro et fratribus eiusdem domus exigere indebite audeat fidelitates, homina seu iuramenta vel reliquas securitates, que a secularibus frequentantur”).83 Ez a pápai intézkedés a Német Lovagrend barcasági adományainak jogi státusát is bizonytalanná tette, és 80 Fügedi Erik: A befogadó: a magyar királyság. In: Uő: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmá nyok a magyar középkorról. Bp. 1981. 398– 418., itt: 407. 81 Fejér I.: A német és templomos lovagok Haralyban i. m. 15–18.; Adrianyi, G.: Zur Geschichte des Deutschen Ritterordens i. m. 20 82 Papsturkunden für Templer und Johanniter. Vorarbeiten zum Oriens pontificus I. Hrsg. Rudolf Hiestand. Göttingen 1972. (a továbbiakban: Papsturkunden) Nr. 3. 83 Tabulae Ordinis Theutonici. Hrsg. Ernst Strehlke. Berlin 1869. (a továbbiakban: Tabulae) Nr. 303.
