Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
A NÉMET LOVAGREND ÉS AZ ERDÉLYI PÜSPÖKÖK VISZONYA A BARCASÁGBAN (1211–1225) 54 1222-ig) sem királyi vagy egyházi oklevél, sem pedig bármilyen más feljegyzés nem reagált a német szerzetes lovagok barcasági és kunföldi cselekedeteire. Tény, hogy 1213-ban II. András alapvetően az ország békéjének biztosításával és a királyi hatalom megerősítésével volt elfoglalva, mert ebben az évben egy főúri összeesküvés során meggyilkolták Gertrúd királynét.67 Tény, hogy amikor II. András 1213-ban ismét Halics elleni hadjáratra indult, feleségére bízta az ország kormányzását, ahogyan két korábbi hadjárata (1211, 1212) idején is tette.68 A két esemény, azaz a királyné kormányzati hatalommal történt felruházása és a gyilkosság között ugyan nem állapítható meg összefüggés, az mégis elgondolkodtató, hogy András király ezt követően, később, amikor szintén elhagyta az országot valamilyen hadjárat miatt, nem is próbálkozott azzal, hogy távollétében akkori hitvesére bízza az ország irányítását. 1217-ben például, amikor keresztes hadjáratra indult a Szentföldre, nem Jolánta királynét, hanem János esztergomi érseket bízta meg a kormányzással. A Gertrúd nevéhez és emlékéhez kapcsolódó „nőuralommal” szemben a középkori magyar történeti hagyomány határozottan elutasító volt.69 A merénylet körülményeit igen széles forrásbázisra támaszkodva elemző Körmendi Tamás véleménye szerint nem politikai, hatalmi érdekek, hanem sokkal inkább valamilyen személyes indítékok álltak az 1213. szeptember 28-ai gyilkosság hátterében, amelyet a királyné udvarispánja, Töre fia Péter követett el cinkosaival. A gyilkost a merénylet hírére hazaérkező király karóba húzatta, javait pedig elkobozta.70 A következő évben, 1214-ben III. Ince pápához írt egyik levele szerint II. András – összhangban a pápa által 1213-ban kezdeményezett újabb keresztes háború tervével71 – az apjától örökölt s mindeddig halogatott keresztes fogadalma teljesítésére készült.72 De hiába tervezte, hogy 1215-ben elindul a Szentföldre, a keresztes hadjárat időpontját a IV. lateráni zsinat (1215. november 15–30.) a Jeruzsálemi Királyság és az egyiptomi szultán közötti fegyverszünet lejártának évére, 1217-re hirdette meg.73 1214-ben András király leginkább belpolitikai fejleményekkel volt elfoglalva. Ebben az évben ugyanis egyházi és világi 67 Fügedi Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok. A középkori magyar arisztokrácia fejlődése. Bp. 1986. 82–87.; Kristó Gyula: Az aranybullák évszázada. Bp. 1976. 43–47.; Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik. A királynéi intézmény az Árpádok korában. Bp. 2005. 127.; Veszprémy László: A Gertrúd királyné kerítő szerepéről kialakult legenda jogi hátteréről. In: Scripta manent. Ünnepi tanulmányok a 60. életévét betöltött Gerics József professzor tiszteletére. Szerk. Draskóczy István. Bp. 1994. 81–84. 68 Font Márta: Árpád-házi királyok és Rurikida fejedelmek. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 21.) Szeged 2005. 201.; Zsoldos A.: Az Árpádok és asszonyaik i. m. 127. 69 Zsoldos A.: Az Árpádok és asszonyaik i. m. 127., 142. 70 Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei. In: Egy történelmi gyilkosság margójára i. m. 95–124., itt: 121. 71 Peter Thorau: Die Kreuzzüge. München 2005. 100.; Harald Zimmermann: A középkori pápaság. A középkori pápák története a historiográfia tükrében. Bp. 2002. 166. 72 CDH III/1. 163. 73 Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve. Bp. 2001. 214.; Hubert Jedin: A zsinatok története. Bp. 2009. 55.; Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története. Bp. 1999. 749–750.; Veszprémy