Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Lévai Csaba: George Washington mint rabszolgatartó
LÉVAI CSABA 529 A büntetés végrehajtása előtt Washington igyekezett kivizsgálni a vitás eseteket. Legalábbis titkára, Tobias Lear (1762–1816) 1788-ban arról számolt be, hogy Mount Vernonban „egyetlen megkorbácsoltatásra sem került sor a panaszok rendszeres meghallgatása nélkül, mielőtt a vétkest valamilyen rossz cselekedet miatt bűnösnek találták volna”. Nem tudjuk, hogy egy ilyen „tárgyalás” hogyan zajlott le, de lehetséges, hogy Washington ezt a gyakorlatot is a katonai tapasztalatai nyomán vette át. 22 A tábornoknak az egyik legnagyobb gondot az jelentette, hogy közfeladatai ellátása miatt gyakran hosszú évekig nem tartózkodott otthon. Ilyenkor kénytelen volt jószágigazgatói vagy felügyelői értékítéletére hagyatkozni. A rabszolgák általában közvetlenül ezekkel a személyekkel konfrontálódtak, s amikor a gazda nem volt otthon, a büntetések kiszabása is rájuk maradt. A jószágigazgatók és a felügyelők pedig nem feltétlenül azzal a míves gonddal és precizitással viszonyultak a birtok üzemeltetéséhez és a rabszolgákhoz, mint Washington. Így a tábornoknak is számos konfliktusa adódott felügyelőivel és jószáigazgatóival. Egy Hyland Crow nevű felügyelőről azt írta 1793-ban, hogy „túl sokat hagyja egyedül az embereit, ami lustaságra vagy rossz munkavégzésre vezet az egyik és megkorbácsolásra a másik oldalon, s ez utóbbi, azon túlmenően, hogy elégedetlenséget teremt, egy-két esetben már súlyosabb következményekkel is járt”. Később azt is hozzátette, hogy a rabszolgák gyakran panaszkodtak Crow-ra a rossz bánásmód miatt. 23 Washington nem szívesen szakította szét a rabszolga családokat, ám ő is élt azzal a végső büntetési eszközzel, hogy a vétkesnek tartott rabszolgát eladja. Még a függetlenségi háború (1775–1783) előtt, 1766-ban történt, hogy egy elfogott szökevényt a nyugat-indiai szigetekre adott el. Hasonló esetekre azonban jóval később, az amerikai forradalom után is sor kerülhetett. A jószágigazgatójának 1793-ban írott levelében ugyanis arra utalt Washington, hogy egy Ben, illetve egy Sambo nevű rabszolgája között valamilyen konfliktus alakult ki, amely a két férfi közötti fizikai összecsapássá fajult. Ennek kialakulásában a jószágigazgató Bent találta vétkesnek, s ezért valamilyen módon megbüntette. Washington azt írta, hogy „amennyiben valóban annyira szörnyű bűncselekményért felel, ami az életét érintené, akkor át kellene őt adni a polgári hatóságoknak, emeljenek vádat. De ha csak olyan vétekről van szó, amelyben az ő színéhez tartozók legtöbbike bűnös, akkor jobb, ha további büntetéseket 22 Tobias Leart idézi: Mary V. Thompson: Control and Resistance: A Study of George Washington and Slavery. Kiadatlan kézirat. Fred W. Smith National Library for the Study of George Washington 2000. 5. 23 George Washington levele William Pearce-nek, 1793. dec. 18. WGW 33. July 1, 1793 – October 9, 1794. Ed. John C. Fitzpatrick. Washington 1940. 193.; George Washington levele William Pearcenek, 1794. márc. 30. Uo. 309.
