Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Lévai Csaba: George Washington mint rabszolgatartó
GEORGE WASHINGTON MINT RABSZOLGATARTÓ 530 alkalmaz, amelyeket megdorgálás és tanácsadás követ. E két utóbbi néha akkor is sikeresnek bizonyul, amikor a korábbiak kudarcot vallanak. Neki, az apjának és az anyjának is [...] világosan meg kell mondani, hogy ha rövid úton nem vet véget ezeknek a gazságoknak és más gonoszságoknak, el fogom küldeni a nyugat- indiai szigetekre (ahogyan azt a fuvaros Jackkel tettem), ahol aztán nem lesz lehetősége arra, hogy folytassa a szokásos csínytevéseit”. 24 Ez a részlet kétféle szempontból is nagyon érdekes. Egyrészt mert kitűnik belőle, hogy Washington komoly „pedagógiai” jelentőséget tulajdonított rabszolgái megbüntetésének, de legalább olyan fontosnak tartotta, hogy a büntetéssel együtt annak magyarázatát is megadja. Másrészt kiderül a levélből, hogy a bűnösnek tartott rabszolgák eladásának gyakorlatát még az 1790-es évek elején, a forradalom után is gyakorolta. Bent ezzel fenyegette, de nem tudjuk, hogy valóban elküldte-e a Karibi-szigetek valamelyikére. E fenyegetés nyomatékosabbá tétele érdekében viszont egyértelműen megemlítette, hogy a „fuvaros Jackkel” két évvel korábban ezt már megtette. 25 Mint Ben esete is mutatja, a rabszolgák jobb magaviseletre és jobb munkára való ösztönzésében Washington nagyobb jelentőséget tulajdonított a meggyőzésnek és a rábeszélésnek, mint a büntetésnek. Sőt, a büntetés helyett a jutalmazást részesítette előnyben. 1793-ban például Cyrus nevű rabszolgáját „a lovak ellátmányának megrövidítésével”, majd „csalással és részegességgel” vádolta meg. Ugyanakkor úgy látta, hogy „egyébként jól dolgozna, minthogy elég fiatal és okos”. Úgy látszik, hogy Cyrusban az utóbbi tulajdonságok kerekedtek felül, mivel pár hónappal később Washington arról értesült, hogy jól dolgozik, s ezért, ha ezek a jelek „őszintének és tartósnak mutatkoznak, áthelyezem ebbe a minőségbe [tudniillik háziszolgának lépteti elő – L. Cs.], amint visszavonulok a közélettől, ha nem hamarabb. Legyen mértékletes, ragaszkodjon a kötelességéhez, legyen becsületes és tiszta, ezek azok a tulajdonságok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfelejen a céljaimnak. Amennyiben birtokolja vagy megszerzi ezeket, hasznomra válhat s ezzel egy időben felemelheti magát és jót tehet 24 George Washington levele Joseph Thompsonnak, 1766. júl. 2. PGW. Colonial Series 7. January 1761 – June 1767. Ed. W. W. Abbot – Dorothy Twohig. Charlottesville 1990. 453–454.; George Washington levele Anthony Whittingnek, 1793. febr. 24. PGW. Presidential Series 12. i. m. 213. Sajnos Whittingnek azok a levelei, amelyekben megírta Washingtonnak, hogy mi volt a Ben és Sambo közötti összetűzés alapja, hogy Ben pontosan mit követett el, s hogy miért őt tartotta felelősnek a történtekért, nem maradtak fenn. 25 George Washington levele Anthony Whittingnek, 1793. márc. 3. PGW. Presidential Series 12. i. m. 260. 10. jegyz.; The Diaries of George Washington 4. 1784 – June 1786. Eds. Donald Jackson – Dorothy Twohig. Charlottesville 1978. 278.
