Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Lévai Csaba: George Washington mint rabszolgatartó
GEORGE WASHINGTON MINT RABSZOLGATARTÓ 528 a különféle ültetvényekre kerülnek, s ott aztán közönséges munkásokként a felügyelők alá tartoznak majd”. 19 Washington birtokán is elfogadott büntetési mód volt a rabszolgák megkorbácsolása. Amikor a száműzött Lajos Fülöp (1773–1850), a későbbi francia király (1830–1848) 1797 tavaszán meglátogatta Washingtont, arról számolt be, hogy a tábornok megtiltotta a rabszolgái megkorbácsolását. Ezt követően valóban nem tudunk ilyen esetekről, ezt megelőzően viszont számos példa volt rá, még az 1790-es évek elején is előfordult. Ekkor Anthony Whiting nevű jószágigazgatója arról értesítette az elnököt, hogy a hikori fa ágából készült lovaglóostorával „alapos verésben részesített” egy Charlotte nevű varrónőt, miután az arcátlanul viselkedett vele. Ez egy szombati napon történt, s miután Charlotte hétfőn sem akart munkába állni, „adtam még neki egy kicsit” – magyarázta Whiting. Erre Charlotte azzal fenyegette meg, hogy „amikor hazajön majd, elmondja Washington asz szonynak, hogy tizennégy éve nem verték meg, de én teljes mértékben úgy gondolom, hogy még azt megelőzően egy kicsivel még többet fog kapni tőlem [...] el vagyok szánva, hogy megtöröm a szellemét vagy megkopasztom a hátsóját”. Washington azt írta vissza az elnöki rezidenciából, hogy a Charlotte-tal való bánásmód „nagyon megfelelő” volt „s amennyiben ő vagy bármelyik másik szolga nem fogja a megfelelő módon teljesíteni a kötelességét vagy arcátlan lenne, büntetést kell alkalmazni (minthogy ez az egyetlen alternatíva)”. 20 Mindehhez azonban azt is érdemes hozzátenni, hogy ezekben az esetekben nem személyesen Washington szabta ki a megkorbácsoltatás büntetését, hanem ahhoz csak utólagosan adta hozzájárulását. Az ilyen büntetések kiszabásakor vagy elfogadásakor Washingtont „pedagógiai szándékok” vezérelték. Elsődleges célja az volt, hogy a többi rabszolga számára példát statuáljon. Ebben a vonatkozásban is Washington katonai múltjának hatása mutatkozott meg. A korabeli hadseregekben széleskörűen alkalmazták a katonák megvesszőzésének vagy vesszőfutásának büntetését. Az egyik ilyen alkalommal, 1783 márciusában – tehát amikor a függetlenségi háborúnak gyakorlatilag már vége volt – egy katonát száz korbácsütésre ítéltek. Azért, hogy minél több társa okulhasson az esetből, Washington azt rendelte el, hogy a száz korbácsütést négy nap alatt négy adagban osszák ki a vétkesnek. 21 19 George Washington levele Anthony Whitingnek, 1792. dec. 23. WGW 32. March 10, 1792 – June 30, 1793. Ed. John C. Fitzpatrick. Washington 1939. 277.; George Washington levele Anthony Whitingnek, 1793. máj. 19. Uo. 463. 20 Anthony Whitting levele George Washingtonnak, 1793. jan. 16. PGW. Presidential Series 12. January – May 1793. Ed. Christine Sternberg Patrick – John C. Pinheiro. Charlottesville–London 2005. 11–12.; George Washington levele Anthony Whittingnek, 1793. jan. 21. Uo. 34. 21 George Washington általános parancsa, 1783. márc. 3. WGW 26. January 1, 1783 – June 10, 1783. Ed. John C. Fitzpatrick. Washington 1938. 220–221.
