Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Lévai Csaba: George Washington mint rabszolgatartó
GEORGE WASHINGTON MINT RABSZOLGATARTÓ 526 gereblyével. Nézd, én hogyan csinálom: az egyik kezem a zsebemben van, a másikkal pedig dolgozom. Ha a kezedet tudod használni evésre, miért nem tudod arra használni, hogy dolgozz vele.” 13 Mindezek alapján azt a következtetést is levonhatnánk, hogy Washingtont csak egyetlen dolog érdekelte: rabszolgái munkaerejének minél hatékonyabb kihasználása, s ezzel saját jövedelmének növelése. A kép ennél azért összetettebb volt. Mary V. Thompson a Houdon által leírt esettel kapcsolatban például azt jegyezte meg, hogy az incidens aratás idején történt, s Washington teljes mértékben tudatában volt annak, hogy a termés betakarítása létfontosságú a gazdaság jövő évi túlélése szempontjából. Ebben a helyzetben pedig mindenkitől azt várta el, hogy úgy dolgozzon, ahogyan azt ő tenné. Thompson arra is rámutatott, hogy „Washington láthatóan sohasem fogta fel, hogy a rabszolgái nem voltak érdekeltek az ültetvénye sikerében, s ebből következően, amikor nem érezték jól magukat, nem érezték ugyanazt az ösztönzést, mint ő”. 14 Vagyis Washington pontosságra törekvő szigorúságáért nem mindig rajongtak a rabszolgái, s ez még azokból a visszaemlékezéseikből is világosan kitetszik, amelyeket már akkor mondtak el, amikor tudták, hogy egy olyan „híres fehér emberről” kérdezik őket, akiről illik szépeket mondani. Egy Sambo Anderson nevű ács rabszolga magáról is egyes szám harmadik személyben szólva elmondta, hogy „Egyszer, amikor egy kukorica górét épített Mount Vernonban, már felállította a vázat és az oldallécezést csinálta, de nem pontosan használta a függőónját. A gazdája arra lovagolt és az épületre pillantva azt mondta: »Sambo, az az oldalécezés nem függőleges. Hagyd abba és használd a függőónodat, és mindig helyesen végezd a munkádat«.” A riportot készítő újságíró mindehhez azt is hozzátette, hogy „Sambo azt mondta nekem, hogy nem gondolta, hogy a gazdáján kívül van még ember, aki puszta szemmel meg tudta volna állapítani a hibát. [...] Az ő szeme azonban egy tökéletes függőón volt”. Sambo számára Washington megjelenése és utasítása minden bizonnyal bosszantó volt, mivel elölről kellett kezdenie a munkáját. Története azonban a korabeli fehér olvasóközönség igényeinek is megfelelt, mivel megerősítette azt, hogy az elnök rendkívüli képességekkel rendelkezett. 15 Washington híres volt visszafogott viselkedéséről. Számos kortársa ugyanakkor arról számolt be, hogy a nyugodt felszín alatt mély érzelmek és feszültségek húzódtak, s ezek alkalomadtán ki is törtek. A rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, hogy Washington a rabszolgáival való kommunikáció során többször és határozottabban „ragadtatta el” magát. Ebből a szempontból 13 Houdont idézi: Thompson, M. V.: „He Was So Exact and So Strict” i. m. 3. 14 Uo. 3–4. 15 A rabszolga elbeszélését idézi, lásd uo. 5–6.