Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Lévai Csaba: George Washington mint rabszolgatartó
LÉVAI CSABA 527 különösen érdekes a brit nagykövet feleségének jellemzése, aki hivatalos minőségében elnökként, majd magánemberként is találkozott Washingtonnal. Ő egyértelműen úgy látta, hogy elnökként a tábornok uralta az érzelmeit és a szenvedélyeit, viszont „magánemberként, különösen a szolgáival szemben néha kitört az erőszakossága”. 16 A rabszolgák büntetése és jutalmazása George Washington majdnem fél évszázadon keresztül birtokolta a Mount Vernon-i birtokegyüttest, ahol a rabszolgák három generációja nőtt fel a „keze alatt”, sokukkal pedig tartós személyes kapcsolatban volt. Ebből fakadt, hogy rabszolgáihoz való viszonyát is a paternalizmus határozta meg. Ez azt jelenti, hogy a tágabb értelemben vett „családjába” tartozóknak tekintette a rabszolgáit, valamint a bérbe vett feketéket és fehér bérmunkásait. 1795 májusában például az egyik jószágigazgatója arról értesítette az elnököt, hogy két rabszolgája elhalálozott. Washington erre ezt válaszolta: „szomorúan értesültem az utoljára küldött jelentéseiből, hogy két haláleset történt a családomban, mióta elhagytam Mount Vernont. Az egyikük egy fiatal fickó volt. Remélem, hogy minden szükséges gondoskodást és figyelmet megkaptak”.17 Washington is osztotta korának azon felfogását, miszerint a rabszolgák gyermekies lelkülettel rendelkező lények, akiknek a családba tartozó gyerekehez hasonlóan szükségük van a gondoskodásra. A „gyerekeknek” azonban nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak a „családjukkal, a szüleikkel” szemben, s mivel önálló értékítéletre képtelenek, meg kell mondani nekik, hogy mit csináljanak. Ha pedig nem azt csinálják, amit kell, akkor különböző büntetésekkel kell erre ösztökélni őket, s Washington alkalomadtán nem habozott alkalmazni ezeket az eszközöket. 18 A legenyhébb büntetési forma az volt, hogy a képzett vagy valamilyen módon „kiváltságosabb” helyzetben lévő rabszolgáit visszahelyezte a mezei munkások közé – vagy ezzel fenyegette meg őket. Amikor elnöksége idején, az ő és felesége távollétében a varrónők teljesítménye visszaesett, Washington arra utasította a jószágigazgatóját, hogy „mondja meg nekik [...] hogy én mondtam, hogy ameny nyit eddig csináltak, annyit kell a továbbiakban is megcsinálni [...] máskülönben 16 Az angol utazót és a brit nagykövet feleségét idézi: Thompson, M. V.: „He Was So Exact and So Strict” i. m. 6–7. 17 George Washington levele William Pearce-nek, 1795. máj. 10. The Writings of George Washington (a továbbiakban: WGW) 34. October 11, 1794 – March 29, 1795. Ed. John C. Fitzpatrick. Washington 1940. 193. 18 Thompson, M. V.: „He Was So Exact and So Strict” i. m. 8–10.; Furstenberg, F.: „In the Name of the Father” i. m. 92–102.
