Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
PÓSÁN LÁSZLÓ 53 1212. február 12-én III. Ince pápa a magyar királyhoz küldött levelében megtagadta az esztergomi és a kalocsai érsekek közötti, a veszprémi és győri püspökök által készített megegyezési tervezet jóváhagyását (amelyet pedig II. András is támogatott). A pápa úgy vélte, hogy a koronázás jogának megoszlása a két érsek között komoly politikai veszélyekkel járna. De elutasította a magyar királynak azt a kérését is, hogy az eddigi szebeni prépostságból (amely Esztergom, majd közvetlenül a Szentszék alá tartozott) egy új püspökséget létesítsen, amely a kalocsai egyháztartomány részeként jelentősen megnövelte volna Berthold érsek tekintélyét. 63 III. Ince indoklása szerint egy új szebeni püspökség alapvetően csorbította volna Vilmos erdélyi püspök jogait.64 Ebből az oklevélből úgy tűnik, hogy Róma nem akarta, hogy a dél-erdélyi egyházszervezeti kérdések miatt kiéleződő ellentétek, viták hátrányosan érintsék a Szentszék balkáni törekvéseit vagy a Német Lovagrend kunokkal szembeni keresztes küldetését, amely enyhíthette a Latin Császárságra nehezedő katonai nyomást. Azzal, hogy a pápaság elutasította a dél-erdélyi egyház átszervezésére irányuló uralkodói (s minden bizonnyal kalocsai érseki) szándékot, egyértelművé tette a fennálló állapotok melletti elkötelezettségét. Ez megnyugtatónak tűnt abból a szempontból is, hogy a Barcaságba települt szerzetesi közösség, a Német Lovagrend sem jelenthet a jövőben e téren problémát, azaz tevékenysége nem fogja fenyegetni az erdélyi püspök jogkörét és hatalmát. A püspök ezért a lovagoknak adott 1213. évi kiváltságlevelében egyértelműen, a Szentszék állásfoglalását a háta mögött tudva rögzítette a Barcaság feletti megyéspüspöki hatalmát. 65 A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök 1213 és 1222 között Az 1213 és 1222 közötti időszakból csak egy olyan oklevelet ismerünk, amely a Német Lovagrend erdélyi tevékenységére vonatkozott, és az sem magyarországi oklevél volt: 1218. április 19-én a pápa megerősítette Vilmos püspök 1213. évi kiváltságlevelét, s ennek révén közvetve az 1211. és 1212. évi királyi adományokat is. 66 Kérdés, hogy miért csak ilyen sokára? Az, hogy egy ilyen megerősítő oklevélre az eredeti kiadását követően öt évvel később került sor, azt jelzi, hogy a lovagrend ekkor valamiért szükségesnek érezte a Szentszék támogatását. Az 1211., 1212. és 1213. évi oklevelek elismerő szavai, a lovagok katonai erőfeszítéseinek méltatása alapján ugyanis érthetetlennek és furcsának tűnik, hogy csaknem egy évtizedig (azaz 63 UGDS I. Nr. 21. 64 UGDS I. Nr. 21.; Thoroczkay Gábor: A szebeni prépostság történetének főbb kérdései a XIV. század közepéig. Fons 19. (2012) 1. sz. 37–55., itt: 39.; Temesváry János: Erdély középkori püspökei. Cluj– Kolozsvár 1922. 19.; Zimmermann, H.: Der Deutsche Orden i. m. 79. 65 UGDS I. Nr. 27. 66 UGDS I. Nr. 28.
