Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Deák Ágnes: Fegyverek helyett tollal
FEGYVEREK HELYETT TOLLAL 520 A Kossuth Lajosnak tulajdonított orsovai búcsú Magyarországtól így fogalmaz: „én ügyvivőd voltam és pártoltalak, midőn sorsodra véres betűkkel a Vesszen szót feljegyzék, én szót emelék, mikor azt mondák: Légy szolga! – én kardot övedztem oldalomra, s kezembe ragadtam a véres tollat, midőn azt riadták: Többé nem vagy nemzet a magyar földön! Az idő elhaladt, és sebes léptekkel a zordon enyészet sárgafekete betűkkel íratta be törteneti Könyvetekbe a halált, és megpecsételni elhívta az Ejszaki Colossust, hogy a pecsétnyomó a viaszba mélyebben bényomulhasson”.55 A szabadságharc lezárulta után a tollak küzdelme következett, versenyfutás, hogy a történelem nagy könyvében ki-ki megörökítse a maga interpretációját a történtekről, és kiszorítsa onnan a politikai ellenfél ágenseit. A fekete-sárga császári színeknek a fehér papírlapokon is győzedelmeskedniük kellett (volna) a nemzeti ideálok ihlette kultuszteremtés szövegei és a magyar trikolór színei fölött. De a történelmet nem (csak) a győztesek írják. BY PEN INSTEAD OF ARMS By Ágnes Deák SUMMARY In the autumn of 1849, after the assembly rooms had been abandoned and the battlefields silenced, political struggle was continued through other scenes in Hungary. After swords, it was now with pens in hand that a fight was launched to secure the victory of a “convenient” interpretation by historians of past events that would subsequently take its place in the national historical canon. The imperial authorities carefully collected the papers of the revolutionary government to transform them into compromising publications. Directed by the minister of home affairs, Alexander Bach (1813–1893), Baron Karl von Geringer (1806– 1889), imperial commissioner of civil affairs, ordered local agents of the imperial authorities to gather information first and foremost about Lajos Kossuth and Bertalan Szemere. Such information was deemed appropriate for cooling down the strongly pro-Hungarian sentiments of the Western European (chiefly English) press, and undermining the reputation of the leaders of the Hungarian Revolution. Eventually, such notes were also made about Mór Perczel, general of the revolutionary army, which found their way to the desk of the minister of home affairs, but whether or not these were put to use is not known. The government also made efforts to prevent the distribution of domestic and foreign texts, both manuscript and printed, that “heroized” the memory of the revolution, but with no great success. 55 „K. L. búcsúja a Magyaroktól, melyet letérdelve mondott a határszélen” címmel. Orsova, 1849. aug. 15. keltezéssel irat. MNL OL D 51 1849: 157.
