Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Hermann Róbert: A forradalom és szabadságharc centenáriuma a magyar történetírásban
HERMANN RÓBERT 489 mint 1848–1849. „Ám a történelem különös igazságosztó logikájának jelét kell fölismernünk abban, hogy míg 1849-ben orosz cári csapatok segítették az osztrák dinasztiának a független Magyarországot megdönteni, 1944-ben a megújhodott Oroszország hadereje szabadította fel Magyarországot a német uralom alól. A felszabadult magyar nép képviselői először abban a debreceni Nagytemplomban ültek össze, ahol 96 évvel azelőtt Kossuth kimondta a Habsburg-ház trónfosztását és a forradalom századik évfordulóját az egész nemzet a szabadságukra talált népek munkás önérzetével ünnepli meg.” 30 A polgári, pozitivista történetírás legjobb hagyományait tükrözi az agrár- és társadalomtörténész Szabó István által szerkesztett tanulmánykötet, amely Debrecen város 1849. január–áprilisi történetét s az önvédelmi háborúban játszott szerepét mutatja be.31 Bízvást mondhatjuk, hogy ez a kötet volt a centenárium his toriográfiai csúcsteljesítménye – nem véletlen, hogy utóbb annyi támadást kapott. Balogh István A város és népe című tanulmánya a korabeli Debrecent és társa dalmát mutatja be. Módy György A menekültek címmel a város társadalmának új, noha csak ideiglenes alkotóelemeit vizsgálja: hogyan reagált a debreceni társadalom a beérkező állami tisztviselők és polgári menekültek nagy tömegére, hogyan illeszkedtek be ez utóbbiak a fővárositól erősen eltérő debreceni körülmények közé. A kötet legterjedelmesebb, több mint 100 oldalas tanulmányát (A küzdelem szervezése) maga Szabó István írta. Csobán Endre A közvélemény problémái címmel a belpolitikai viszonyokat és viszályokat tárgyalja. Juhász Géza írásában (Az írók sze repe) a közvélemény formálásában jelentős szerepet játszó írók és költők közéleti és irodalmi ténykedését tárgyalja. Az országgyűlés tárgyalásait és pártviszonyainak alakulását Borossy András tanulmánya mutatja be, míg Varga Zoltán a trónfosztás és a függetlenség kimondásának folyamatát és hatását tekinti át. Kónya József Kossuth és Debrecen című tanulmánya 1848 tavaszától Kossuth haláláig tekinti át „a magyarok Mózese” és a cívisváros kapcsolatát. Végül Hankiss János a debreceni hónapok magyar és külföldi szépirodalmi tükröződését mutatja be. A kötet szerzői óriási levéltári és könyvészeti anyag alapján írták meg tanulmányaikat. Legfontosabb forrásuk az Országos Honvédelmi Bizottmány 1849-es iratanyaga volt, de jó néhány egyéb állagot (Országos Rendőri Hivatal, belügyminisztérium országlati osztálya, hadügyminisztérium általános iratai) is használtak, ide értve természetesen a debreceni Városi Levéltár iratanyagát is. Bőségesen idézték a korabeli sajtót, s a könyvészeti anyag felhasználása is teljesnek mondható. Gyakorlatilag nincs olyan fontos kérdése az 1849. január–május közötti öt debreceni hónap köztörténetének, amit ne érintettek volna. (Idő 30 Fejtő Ferenc: A magyar szabadságharc. In: Uő: Európa tavasza i. m. 65–123., itt: 122–123. 31 A szabadságharc fővárosa Debrecen. 1849 január–május. Szerk. Szabó István. Debrecen 1948.
