Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Hermann Róbert: A forradalom és szabadságharc centenáriuma a magyar történetírásban
A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC CENTENÁRIUMA A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSBAN 490 hiányában csupán a gazdaságtörténeti fejezet nem készült el, de később ezt önálló tanulmányként publikálták.)32 Mindezt igen alapos név-, helynév- és tárgymuta tó egészítette ki. A kötet legfőbb erénye (tudniillik az objektivitásra törekvés), az adott politikai környezettől való függetlenedés igénye, a történelmet a szakma ügyének vélő és valló megközelítés 1948-ban és 1948 után egyre kevésbé találkozott az egypártrendszer irányába tartó, majd azzá váló hatalom igényeivel. Noha a szerzők ittott reflektáltak a marxista történetírók és publicisták álláspontjára, nem voltak hajlandóak a tényektől független vagy az azokkal ellentétes „történetírás” művelésére. 1848–1849 történetét nem az osztályharc kategóriái alapján, hanem a társadalmi és politikai konfliktusok fogalomrendszerét használva írták meg. Szabó István egy megjegyzés erejéig még magával Révaival is vitába szállt, amikor úgy vélte, nem „látszik igazolhatónak az a megállapítás, mintha a szabadságharc bukásának egyik döntő oka az lett volna, hogy a kormány mögül Debrecenben elmaradt volna a pesti utca hajtó forradalmi hevülete, a forradalom tömeghátvéddel rendelkező radikális balszárnya”. Szabó szerint a bukás végső oka a két nagyhatalom együttes intervenciója volt, „ezen a pesti utca radikális forradalmisága sem tudott volna segíteni”.33 A kötet szerzői is mindenütt érzékeltették: a még oly súlyos belpolitikai konfliktusok együttesen nem voltak olyan döntő hatással az önvédelmi harc alakulására, mint az egyes hadszínterek hadieseményei, s a kormányzat debreceni tartózkodása azért is tekinthető sikeresnek, mert a honvédelem infrastrukturális, gazdasági és pénzügyi alapjainak biztosítása révén megteremtette a tavaszi hadjárat sikerének feltételeit. A jeles évfordulón a marxista történészek szintén önálló tanulmánykötettel mutatkoztak be.34 A kötet nyitó tanulmányát Mód Aladár írta, a Révai-féle koncepció érvényesítésével, noha igen alapos, többnyire mások által elvégzett részletkutatások alapján. A cím (Pártharcok és a kormány politikája 1848–1849-ben) már önmagában jelezte a polémiát a Szabó Ervin-féle felfogással. Ugyanakkor a belpolitikai alapú kronologizálás oda vezetett, hogy a szabadságharc bukásának kezdete a tavaszi hadjáratra esett a terjedelmes, a következő évben önálló kötetként is napvilágot látott tanulmányban, s a végkövetkeztés szerint a szabadságarc azért bukott el, „mert a kompromisszum az országgyűlés reakciós békepárti befolyás alatt álló többségével nem szilárdította meg, hanem szétzilálta a nemzet 32 Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth-kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május. In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979. Szerk. Dankó Imre. (A Debreceni Déri Múzeum kiadványai 60.) Debrecen 1981. 157–191. 33 Szabó István: A küzdelem szervezése. In: A szabadságharc fővárosa i. m. 202–203. 34 Mód Aladár – Ember Győző – Nemes Dezső – Andics Erzsébet – Hanák Péter – Waldapfel József – Kenyeres Júlia: Forradalom és szabadságharc 1848–1849. Bp. 1948.
