Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
PÓSÁN LÁSZLÓ 49 oklevél már a lovagokról és népeikről („populus ibi habitans”) beszélt, akik között sok volt az újonnan ide települt („novella plantatio”).39 Ez a megjegyzés egyúttal arra is utalt, hogy az 1211. évi adománylevél szerint „puszta és lakatlan” („deserta et inhabitata”) Barcaság valójában nem volt teljesen néptelen. Egyes vélekedések szerint itt kisebb szláv csoportok, mások szerint vlachok vagy besenyők éltek. 40 A terra deserta kifejezés lényegében azt a széles, erdős-hegyes határsávot jelölte, amelyet a korabeli források gyepűnek (indago ) neveztek, s amelynek belső oldalát föld- és favárakkal erősítették meg. 1211-ig, a Német Lovagrendnek történő eladományozásig a Barcaság is ilyen gyepűterület volt, ahol határőr feladatokat ellátó úgynevezett speculatores nak nevezettek mindenképpen éltek. 41 Brassó-várban pél dául a Német Lovagrend vagy a szász telepesek megjelenése előtt már két évszázaddal egy kicsi, 13-szor 8,5 méter alapterületű, faragatlan kövekből meszes vakolattal rakott falú templom is épült.42 De német telepesek is érkeztek a Barcaságba már a Német Lovagrend megjelenése előtt, mert egy 1192. évi feljegyzés szerint az itt élő telepesek a pápai kincstárnak évi egy márka aranyat fizettek.43 Ugyanakkor az 1212. évi oklevél szerint a lovagokkal is számos telepes érkezett a Barcaságba, így minden jel szerint a várépítésekhez szükséges munkaerő rendelkezésre állt. 44 Mindezeknek köszönhetően a lovagok rövid időn belül gyors sikereket értek el a kunokkal vívott harcokban, mert II. András király a már említett 1212. évi újabb oklevelében méltatta a Német Lovagrend hősies helytállását a kunokkal szemben és előrenyomulását az ő területeikre. A magyar uralkodó mentesítette a lovagrendet a királyi pénzváltóktól és a pénzváltási terhektől, a lovagok által felépített Kreuzburg várának („castrum quod Crucpurg nominatur”) környékén pedig 39 UGDS Nr. 22. 40 A barcasági szláv lakosságra lásd Alfred Prox: Corona, Kronstadt, Brasov, Brassó. Zur Etymologie und Herkunft des Stadtnames. Beiträge zur Geschichte von Kronstadt in Siebenbürgen. Siebenbürgisches Archiv 17. (1884) 5–15.; Vlachok jelenlétére vonatkozóan lásd Glassl, H.: Der Deutsche Orden im Burzenland i. m. 31.; Besenyő népességet feltételez a Barcaságban Györffy György: A székelyek eredete és településük története. In: Erdély és népei. Szerk. Mályusz Elemér. Bp. 1999. 37–86., itt: 63.; Laszlovszky József – Soós Zoltán: A Német Lovagrend és Magyarország. In: Magyarország és a keresztes háborúk i. m. 223–234., itt: 225. 41 Tiplic, I. M.: Die Grenzverteidigung Siebenbürgens i. m. 141.; Zsoldos Attila: Confinium és mar chia. Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről. In: Uő: Vitézek, ispánok, oligarchák. Tanul mányok a társadalom- és a hadtörténetírás határvidékéről. Bp. 2016. 47–63., itt: 48–49., 52., 55.; Györffy György: István király és műve. Bp. 1983. 208. 42 Keöpeczi Sebestyén József: A Cenk-hegyi Brassóvia-vár temploma. (Erdélyi tudományos füzetek 121.) Kolozsvár 1940. 9–12.; Maksay Ferenc: A szászság megtelepülése. In: Erdély és népei. Szerk. Mályusz Elemér. Bp. 1999. 87–103., itt: 88. 43 Horst Klusch: Zur Geschichte des Deutschen Ritterordens innerhalb und außerhalb des Karpaten bogens. Forschungen zur Volks- und Landeskunde 39. (1996) 137–150., itt: 138. 44 Wilhelm Bergmann: Erste deutschen Ordensburgen in Siebenbürgen nebst einen Geschichte des Deutschen Ritterordens in diesem Lande 1211–1225 und einen Anhang von Regeste. Freudenthal 1909. 14.
