Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Molnár András: Szabadidő, szórakozás, társasági élet a pozsonyi diétán. Deák Antal országgyűlési élményei, 1825–1833
SZABADIDŐ, SZÓRAKOZÁS, TÁRSASÁGI ÉLET A POZSONYI DIÉTÁN 472 lenkezőt, mert ide minden embernek, ki nem táncol, magyar ruhában, mégpedig aranyosban, kardosan kell megjelenni”. 58 Deák Antal idézett leveleiben többször utalt a pozsonyi színházi előadásokra. Az Óvárosban, a Sétatér keleti szélén álló impozáns teátrum, mely az első hazai kőszínház volt, a reformkorban az egyik legszebb és legnagyobb hazai színházépületnek számított. Az 1776 novemberében megnyitott, tágas nézőterű városi színház kiváló akusztikája az operaelőadásoknak is kedvezett. Kezdetben a legjobb vándortársulatok váltották itt egymást, majd idővel állandó német nyelvű társulata lett, mely szoros kapcsolatban állt az osztrák, különösen a bécsi színházi élettel. 1825-től 1832-ig Johann August Stöger osztrák operaénekes igazgatta a pozsonyi városi színházat és annak állandó német társulatát. Amikor az uralkodó 1825 szeptemberében Pozsonyba érkezett, a társulat Rossini Sevillai borbély című operájával mutatkozott be, majd szinte folyamatosan játszott zenés és prózai darabokat az országgyűlések résztvevői, valamint a város polgárai és vendégei számára. Stöger utódja 1832-től Leopold Hoch volt, aki egyidejűleg a soproni és badeni városi színházat is vezette, ezért a pozsonyi társulatot ténylegesen a felesége igazgatta. 59 Deák Antal 1825 őszétől többször megfordulhatott a pozsonyi német színházban, ám annak előadásait csak egyetlen alkalommal, 1833 januárjának elején minősítette írásban: „A theátrum itt ez idén felette rossz és minden criticán alól van; miolta Pozsonynak utcáit nyomom, kétszer voltam benne, de mulatság helyett unalmat lelvén ott, a játszott darabnak végezete előtt elhagytam azt.” 60 A már állandó társulattal bíró teátrum befogadó színházként is működött, időnként vándor színtársulatok bérelték ki. 1825. szeptember 16-án kezdte meg játékát Pozsonyban a Nemzeti Színjátszó Társaság, mely Székesfehérvárról, Fejér vármegye támogatásával érkezett az országgyűlés székhelyére. A névlegesen Kolosváry Pál, ténylegesen viszont Pap Gábor által igazgatott 32 fős, válogatott társulat a kor magyar színészetének legjobb erőit egyesítette. Tagjai között a fehérvári társulat meghatározó személyiségei mellett ott volt a miskolci magyar színtársulat színe- java is. Pozsonyi vendégszerepelésüket az tette lehetővé, hogy az országgyűlés résztvevői bérletet vásároltak az előadásaikra, melyekre december végéig 22 alkalommal került sor, mielőtt 1826 januárjában eltávoztak a városból. 61 58 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Pozsony, 1833. jan. 27. 7. 59 Karl Benyovszky: Das alte Theater. Kulturgeschichtliche Studie aus Pressburgs Vergangenheit. Bratis lava-Pressburg 1926. 92–95.; Ortvay T.: Pozsony város i. m. 284–286.; Sas A.: A koronázó város i. m. 311–313.; Magyar színháztörténet 1790–1873. Szerk. Kerényi Ferenc. Bp. 1990. 39. 60 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Pozsony, 1833. jan. 6. 4. 1835 nyarán egy angol utazó is azt tapasztalta, hogy a pozsonyi német színtársulat „épp csak hogy megjárja”. Vö. Paget, J.: Magyarország és Erdély i. m. 22. 61 Hazai s Külföldi Tudósítások, 1825. október 8. 229.; október 19. 249–250.; november 16. 313.; Benyovszky Károly: A pozsonyi magyar színészet története 1867-ig. Pozsony 1928. 58–70.; Magyar színháztörténet 1790–1873. i. m. 156–157.
