Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Molnár András: Szabadidő, szórakozás, társasági élet a pozsonyi diétán. Deák Antal országgyűlési élményei, 1825–1833
463 SZÁZADOK . () . SZÁM Molnár András SZABADIDŐ, SZÓRAKOZÁS, TÁRSASÁGI ÉLET A POZSONYI DIÉTÁN Deák Antal országgyűlési élményei, 1825–1833 A reformkori országgyűlések résztvevői hónapokra, sőt esetenként évekre Pozsonyba költöztek, ahol számukra 1825-től a város háztulajdonosai kötelesek voltak ingyenes szállást biztosítani.1 Pozsonyi hétköznapjaikat természetes mó don tagolták a világi és egyházi ünnepek, s ez idő alatt – legyenek egyedülállók vagy családosak – otthonuktól távol is teljes életet próbáltak élni. A hivatalos vagy protokolláris kötelezettségeik teljesítése mellett fennmaradó pihenő- és szabadidejüket mindennapi magánéleti teendőikkel töltötték, másrészt társasági életet éltek, szórakoztak, valamint kötetlen keretek között politizál(hat)tak a kikapcsolódásra számos lehetőséget kínáló, pezsgő életű városban.2 A korabeli sajtótudósítások rendszeresen beszámoltak a pozsonyi országgyűlések nevezetesebb társas eseményeiről, amelyeket a mindenütt politikai szervezkedéseket kutató császári titkosrendőrség besúgói szintén élénk figyelemmel kísértek.3 E rendezvények egy kori résztvevői is megörökítették leveleikben, naplóikban vagy visszaemlékezéseikben a diéták mozgalmas életét és sokszínű programjait. 4 Ez utóbbiakhoz hasonló, szubjektívebb történeti források azok a bizalmas baráti levelek, melyeket a pozsonyi diétán Zala vármegye országgyűlési követeként 1825– 1827-ben, 1830-ban és 1832–1833-ban jelen lévő Deák Antal írt Pusztaszentlászlón élő sógorának, Oszterhueber Józsefnek.5 A zalai követ ezekben a kiadatlan – hosszú 1 Tóth Árpád: A diétaváros fellázad. A pozsonyi háztulajdonosok érdekei az országgyűlési ingyenszállások körüli konfliktusban az 1840-es években. In: Rendiség és parlamentarizmus Magyarországon a kezdetektől 1918-ig. Szerk. Dobszay Tamás et al. Bp. 2014. 374–375. 2 A pozsonyi diéta szabadidős programjairól és kikapcsolódásairól legutóbb lásd Erdmann Gyula: Szabad ság és tulajdon. Az 1839–40. évi országgyűlés története. (Parlamenti értekezések) Bp. 2014. 357–366. 3 A titkosrendőri jelentések összefoglalását lásd Takáts Sándor: Társasélet a pozsonyi országgyűléseken (1825–1848-ig). In: Uő: Emlékezzünk eleinkről. Bp. É. n. 375–408. 4 Az 1825-től 1833-ig tartó időszakra vonatkozó források közül érdemes kiemelni: Gróf Széchenyi István naplói I–VI. Szerk., bev. Viszota Gyula. (Gróf Széchenyi István Összes Munkái X–XV.) Bp. 1925– 1939. (a továbbiakban: SZIN), vö. Széchenyi István: Napló. Vál., szerk. Oltványi Ambrus. 2. kiadás. Bp. 1982.; Östör József: Gróf Keglevich Jánosné Zichy Adél grófnő naplói a reformkorszakból (1822–1836). Második–ötödik közlemény. Budapesti Szemle 250. kötet (1938) 730. sz. 273–294.; 251. kötet (1938) 731. sz. 82–103.; 251. kötet (1938) 732. sz. 179–212.; 251. kötet (1938) 733. sz. 344–369. 5 Országgyűlési Könyvtár Magyar Parlamenti Gyűjtemény. Deák Antal levelei: [bizalmas országgyűlési tudósítások Pozsonyból 1825–1832-ig sógorához (Tarányi-Oszterhueber Józsefhez) és testvéréhez Deák Ferenchez] / Deák Antal. Pozsony: szerző, 1825–1833. 4 doboz (138 levél) (Magyar történeti
