Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Molnár András: Szabadidő, szórakozás, társasági élet a pozsonyi diétán. Deák Antal országgyűlési élményei, 1825–1833
SZABADIDŐ, SZÓRAKOZÁS, TÁRSASÁGI ÉLET A POZSONYI DIÉTÁN 464 ideig lappangó s csak a közelmúltban előkerült – levelekben heti rendszerességgel, részletesen beszámolt az országgyűlési tárgyalások menetéről, összegezte a legfontosabb vitákat, jellemezte a tárgyalások egyes résztvevőit és számos érdekességet közölt a diéta résztvevőinek hétköznapi életéről, valamint Pozsony mindennapjairól is. Tanulmányom Deák Antal (1789–1842) leveleire támaszkodva azok vonatkozó részleteit dolgozza fel, s a bennük lévő információkat közreadva igyekszik gazdagítani és árnyalni a reformkori országgyűlések résztvevőinek szabadidős tevékenységére, szórakozásaira, társasági életére vonatkozó ismereteinket. A pozsonyi diétára 1825 szeptemberének elején újoncként érkező s az országgyűlési költségeket saját családi birtokainak jövedelméből fedező Deák Antal nem egészen két hónap múltán már elégedetlen volt a vontatottan haladó tárgyalásokkal. Úgy vélte, a zajos nagyvárosi mulatságok is hátráltatják a diéta munkáját, de talán majd felgyorsulnak az események, ha követtársai „a pozsonyi sok mulatságokba beleunnak és hazamenni vágynak egyszer, mert még most a sok gyönyörűségekben mintegy elmerülve lévén, a falusi élet előttök kellemetlen”. 6 A hónapokig, sőt évekig elhúzódó országgyűléseken való részvétel több-kevesebb életmódbeli változást jelentett a falvakból vagy kisebb városokból Pozsonyba érkező, lakóhelyükön közéleti tisztségeik mellett földbirtokosként is gazdálkodó követek számára. Míg vidéki, lazább életritmusuk, kötetlenebb időbeosztásuk a természet, illetve a gazdálkodás rendjéhez igazodott, a városi életmód feszesebb, órához igazított időbeosztást követelt tőlük. Deák Antal, aki famíliája közös gazdálkodását irányító földbirtokosként idejének jelentős részét a szabadban, mozgással töltötte Kehidán, már egy hónap elteltével tartott a falak közé zárt, „nyugodalmas, ülő életnek” egészségére nézve káros következményeitől. 1825 októberének közepén arról panaszkodott Oszterhueber Józsefnek, hogy „egy járó-kelő, mozgó embernek”, mint ő, „aki 12 órakor enni is szokott”, furcsa dolog, hogy a diéta ülései gyakran megszakítás nélkül nyolc órán át tartanak: „a mái sessio [az alsótábla országos ülése M. A.] 9 órától fogva egész délután 4 óráig tartott, két fertály hatra végeztem ebédemet, és ez ritka nap, hogy így nincs”.7 Három hónappal később, 1826 januárjának derekán szintén általánosak voltak a délután 4–5 óráig elhúzódó országos ülések. A zalai követ ekkor részletesebben beszámolt a sógorának átalakult életritmusáról, illetve pozsonyi napirendjéről: „amicsoda korán fekvő ember valék otthon, olyan forrásanyag; 4. fasciculus.) Leltári száma: OGY: 918.747:1–4. (A továbbiakban: OGYK MPGY Deák Antal levelei) Ezúton is köszönetet mondok az Országgyűlési Könyvtár munkatársainak, Markója Szilárd igazgatónak és Villám Judit osztályvezetőnek azért, hogy felhívták figyelmemet a levelekre, és lehetővé tették azok feldolgozását. 6 Deák Antal levele Háczky Ferenchez. Pozsony, 1825. október 27. Közli: Budapesti Hirlap, 1897. december 25. 30. 7 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Pozsony, 1825. okt. 17. 11., 17.
