Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
PÓSÁN LÁSZLÓ 43 alapozta meg azt a külpolitikai elképzelést, amely a Balkánon Magyarországot akarta a római egyház érdekeinek képviselőjévé tenni, ami egyúttal politikai legitimitást is adott a nagyhatalmi státus elérésére a Balkánon. A bizánci–bolgár háború III. Alexiosz (1195–1203) uralkodása alatt is folytatódott, annak ellenére, hogy 1196-ban Aszent megölte egyik rokona, testvére, Péter pedig 1197-ben vált egy felkelés áldozatává, mert a hatalmat legfiatalabb testvérük, Kalojan (1197–1207) vette át, aki kun előkelő lányát vette feleségül, s így dinasztikus házassággal is megerősítette a kunokkal kötött szövetséget9 A bolgár fejleményekkel párhuzamosan Szerbiában is alaposan megváltozott a helyzet. Nemanja István fejedelmet – akaratának megfelelően – kisebbik fia, I. István követte, nem pedig elsőszülöttje, Vukan (1196).10 Vukan azonban trónkövetelőként lépett fel, és en nek érdelében kész volt elismerni a római egyház szupremációját Szerbia felett, katonai támogatásért cserébe pedig az új magyar király, Imre (1196–1204) fennhatóságát. 1202-ben a magyar csapatok elűzték Szerbiából I. Istvánt, aki Kalojan bolgár uralkodóhoz menekült. A bolgár cár kun csapatokat adott neki segítségül, és az ő támogatásukkal 1203-ban visszaszerezte fejedelemségét.11 Ez egyértelmű en mutatta, hogy a 13. század elején Bulgária és Magyarország küzdött egymással a Balkán hatalmi pozícióiért, s ennek következtében a kun területekről megszaporodtak a magyar királyság déli és délkeleti határai ellen indított támadások. A Barcaság stratégiailag különösen fontos területnek számított, ahol négy olyan szoros is volt, amely átjárást jelentett a Délkeleti-Kárpátok hegyláncain, azaz itt futottak a Balkánról Erdélybe vezető, illetve onnan az Al-Duna vidékére tartó legfontosabb útvonalak. Ezek a szorosok képezték az itteni magyar határőrizeti rendszer súlypontjait, ahol az Árpád-házi királyok már a 11. században földvárakat építettek. 12 Amikor 1204-ben a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, és a bizánci birodalom romjain létrehozták a Latin Császárságot, új politikai helyzet állt elő a Balkánon. Az ortodox bolgár, valamint pogány kun területek további keresztes 9 Kovács Sz.: A kunok története i. m. 206–208.; Fine, J. V. A.: Late Medieval Balkans i. m. 26–29.; Paul Stephenson: Byzantium’s Balkan Frontier. A Political Study of the Northern Balkans 900–1204. Cambridge 2004. 302–305. 10 Fine, J. V. A.: Late Medieval Balkans i. m. 38–41. 11 Bárány Attila: II. András balkáni külpolitikája. In: II. András és Székesfehérvár. Szerk. Kerny Terézia – Smohay András. Székesfehérvár 2012. 129–173., itt: 133–134.; Fine, J. V. A.: Late Medieval Balkans i. m. 41–51.; Maier, F. G.: Byzanz i. m. 297.; Serbisches Mittelalter. Altserbische Herrscherbiographien Bd. I.: Stefan Nemanja nach den Viten des heilige Sava und Stefans des Erstgekrönten. Hrsg. Stanislaus Hapner. Graz–Wien–Köln 1962. 108–110.; Schmitt, J.: Balkanpolitik der Arpaden i. m. 30–32. 12 Adrianyi, G.: Geschichte des Deutschen Ritterordens i. m. 12.; Erdély története I–III. Szerk. Makkai László – Mócsy András. Bp. 1986. I. 294.; Ian Marian Tiplic: Die Grenzverteidigung Siebenbür gens im Mittelalter (10–14. Jahrhundert). Heidelberg 2007. 147.
