Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Püski Levente: Végjáték és kezdet. Az első nemzetgyűlés pártstruktúrája 1922 első felében
PüSKI LEVENTE 395 szavazás visszahozatalához, és szándékosan inkább arra épített, hogy a nemzetgyűlés ne tudjon döntést hozni, szabad kezet biztosítva ezzel saját elképzelései megvalósításához.51 Kétséges Bethlen érvelésének az a része is, hogy a választójog antide mokratikus átalakítása elengedhetetlennek bizonyult a kormánytöbbség biztosítása oldaláról nézve. Leginkább azért, mert – adatainkra hivatkozva – a nemzetgyűlési képviselők többsége eleve az Egységes Párt mögött állt, ráadásul a KNEP-többségi szerveződés politikusaival megtámogatva. Ami pedig a következő választást illeti, a szociáldemokraták – amint arról szó esett – inkább a keresztény tábornak jelentettek nagy kihívást, így vidéken megvolt az esélye annak, hogy – elsősorban Nagyatádiék paraszti bázisára építve – többséget szerezzen a kormánypárt. Mint látjuk, rövid távon a parlamenti választásokon való jó szereplés reménye összetartó erőt jelenthetett a párt számára.52 Újabb kérdésként merül fel, hogy egy esetleges választási siker ígéretére alapozva vajon meddig maradna fenntartható a különféle csoportok és irányzatok együttműködése. A gömbösista szárny egyértelműen bizonytalansági tényezőt jelentett és később valóban kenyértörésre került sor a kormányfő és közöttük. 1922-ben azonban erről még csak mint potenciális veszélyforrásról lehetett szó. Gömbösék mozgásterét a királykérdés kiéleződése ugyancsak behatárolta és nem kerülhetett szóba szorosabb együttműködés a keresztény oldal radikális, antiszemita politikusaival sem, sőt utóbbiak erőteljesen marginalizálódtak.53 Más a helyzet a döntően Nagyatádi körül tömörülő agrárde mokrata szárnnyal. Velük a feszültséget az is tompította volna, ha nem kerül sor a választójog gyökeres átformálására. Igaz, az ő elégedetlenségüket fokozta, hogy az 1920-ban elfogadott földreformot szűk körűnek ítélték, s az a tény is, hogy Bethlen miniszterelnökként jó darabig semmit sem tett a reform tényleges megvalósítása érdekében. 1924-ben azonban, amikor Nagyatádiéknak a formálódó ellenzéki szövetséghez történő esetleges csatlakozása a kormánybuktatás veszélyét hordozta, már gyorsan és erélyesen keresztül tudta vinni a földosztás valamelyest való kiszélesítését és végrehajtásának felgyorsítását. Az pedig már csak adalék mindehhez, hogy személy szerint Nagyatádi 1922-től egészen haláláig elsődlegesen a Bethlennel való együttműködés kereteiben gondolkodott. Az események végeredményben azt 51 Képes György: A szociáldemokraták és a választójog kérdése a két világháború közötti korszakban. In: A közjogi provizórium (1920–1944) időszakának alkotmányos berendezkedése. Szerk. Schweitzer Gábor – Szabó István. Bp. 2016. I. 25–30. 52 Mi történik abban az esetben, ha ez a választási siker nem következik be, pontosabban egy olyan szituáció alakul ki, amelyben egyetlen pártnak, illetve tömörülésnek sem lesz egyértelmű többsége? Ez már végképp a feltételezések világa, de valószínűsíthetően előbb-utóbb olyan körülményekhez vezetett volna, amelyek közt Horthy vagy őt felhasználva bizonyos politikai csoportok valamiféle diktatúra révén kívánják biztosítani az állami élet stabilitását. 53 Többek között Huber János, Fangler Béla, Szmrecsányi György és különösen Budaváry László nem tudták megtalálni a helyüket 1922 első felének átalakuló politikai erőviszonyai között. Hová tűntek a kurzus nagyságai. Pesti Napló, 1924. december. 28. 11.
