Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Püski Levente: Végjáték és kezdet. Az első nemzetgyűlés pártstruktúrája 1922 első felében
VÉGJÁTÉK ÉS KEZDET 396 mutatják, hogy az agrárdemokrata szárny kész volt társulni valamiféle evolutív földbirtok-politikához, s ez a kérdés inkább csak nagyobb időtávlatban válhatott volna komolyabb feszültségforrássá. Konfrontációra sokkal inkább a vidéki közigazgatás helyzete adhatott volna okot, tekintve, hogy az önkormányzatok demokratizálásának ügyét sokáig aligha lehetett volna halogatni. Lehetőségek ‒ alternatívák A fenti fejtegetésekből kitűnik, hogy nem kívánunk a determinizmus álláspontjára helyezkedni, ezért a végkifejlet egyfélesége nem vonja magával az alternatívák vizsgálatának elutasítását. Elismerve a lehetőségek korlátozottságát, az első nemzetgyűlés végén kialakuló erőviszonyokból kiindulva 1922-ben nem zárható ki egy olyan kormánypolitika megvalósításának a lehetősége sem, amely a meglévő Kisgazdapártra, illetve az agrárdemokraták és bizonyos konzervatív csoportok együttműködésére épített volna. Bethlen azonban nem csupán egyensúlyozásra és kompromisszumkeresésre, hanem egyértelmű győzelemre is törekedett, s az Egységes Párt létrejötte mögött a kormányozhatóság szempontja mellett/helyett konzekvensen végiggondolt hatalmi érdekek, illetve az azokhoz szorosan illeszkedő kormányzati rendszer megteremtésének igényei húzódtak meg. Az akkori körülmények erre az alternatívára (is) lehetőséget kínáltak, sőt utóbbi vált realitássá, ami azt is magába foglalta, hogy Nagyatádit, illetve csoportját idővel teljesen marginális pozícióba szorítják a párton belül. Ebben nagy szerepet játszott, hogy a Nagyatádi vezette (a korábbi agrárdemokrata vonalat valamelyest az Egységes Pártban is őrizni próbáló) csoportnak – a régió más országaitól eltérően – volt egy gyenge pontja: nem volt olyan társadalmi intézményi-egyesületi háttere, amely erősíthette/stabilizálhatta volna politikai jelenlétét.54 Végeredményben a kor mányfő a számára kedvező szituáció felismerésével, valamint tudatos és következetes kihasználásával át tudta alakítani az Egységes Pártot és – főleg a választójog antidemokratikus módosítására építve – a nemzetgyűlési erőviszonyokat,55 ami nek eredményeképp az évtized közepére immár valóban a személye iránt lojális, dominánsan konzervatív pártot tudhatott maga mögött. 54 Bódy Zsombor: A parasztság a tömegpolitika korszakában. Egyesületek, pártok, szövetkezetek a vidéki Ausztriában. In: Parasztok és polgárok. Tanulmányok Tóth Zoltán 65. születésnapjára. Szerk. Czoch Gábor – Horváth Gergely Krisztián – Pozsgai Péter. Bp. 2008. 21–22. 55 Romsics I.: Bethlen István i. m. 173–174.
