Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Püski Levente: Végjáték és kezdet. Az első nemzetgyűlés pártstruktúrája 1922 első felében
VÉGJÁTÉK ÉS KEZDET 390 ugyan számoltak azzal a lehetőséggel, hogy több KNEP politikus is csatlakozni fog az új tömörüléshez, a remények azonban (egy kivétellel) nem váltak valóra. Itt persze szükséges pontosítanunk, ugyanis valóban számos keresztény párti honatya kötött ki az Egységes Párt oldalán, ők azonban nem ekkor, hanem korábban hagyták ott eredeti táborukat és mentek át a kisgazdákhoz. Végeredményben 14 disszidens, 9 pártonkívüli és 1 KNEP politikus növelte a Kisgazdapártot. Mivel utóbbit kétfős veszteség is érte, február végére a tömörülésnek 118 tagja lett a nemzetgyűlésben, ami elsöprő fölényt ugyan nem, de egyértelmű többséget jelentett: parlamenti bázisuk aránya 43,5%-ról 54,6%-ra nőtt. Az Egységes Párt megalakulása, annak várható politikája – összefüggésben az első nemzetgyűlés működésének berekesztésével és az új választásokra való felkészüléssel – további átalakulást hozott magával. Bethlennel, az egységes párti képviselőjelöltek kiválasztásával, illetve szélesebb értelemben véve a konzervatívok előretörésével elégedetlen kisgazdák egy kisebb csoportja április 11-én új, agrárdemokrata arculatú pártot alapított.38 Bár a csoportosulás némi konkuren ciát jelentett a kormánypártnak, annak helyzetét korántsem tudta megrendíteni, tekintve, hogy a 48-as Kisgazda Földmíves és Polgári Párt csupán korlátozott bázissal, illetve 9 képviselővel rendelkezett. A Bethlenhez való viszony a KNEP-et is tovább erodálta. 1921 végén képviselőik egy része Huszár Károly és Ernszt Sándor vezetésével még mindig szívesen részt vett volna a tervezett párfúzióban, ám az a radikális legitimista szárny ellenállása miatt megvalósíthatatlannak bizonyult. Bethlen le is vonta a konzekvenciát és a továbbiakban már KNEP nélküli megoldásban gondolkodott. Valószínűleg nem szándékolt módon, de Bethlennek egy másik lépése is a két fél távolodását erősítette. A keresztény tábor 1919 után tömegszervezetként kívánt részt venni a politikai életben, melyhez az is hozzá tartozott volna, hogy a városi munkásság számottevő részét is integrálják. A miniszterelnök azonban különböző okok miatt konszolidációs politikája lényeges elemének tartotta az MSZDP legális működésének az elismerését, s közvetett módon annak tudomásul vételét, hogy a munkásság széles rétegei a szociáldemokrácia vonzásában maradnak.39 Az eredmény ‒ mint közismert ‒ egy 1921. december 22-én megkötött titkos megállapodás lett, amely utóbb Bethen-Peyer paktumként vált ismertté. 40 Azután, hogy Bethlenék 1921 végére immár a keresztény oldal nélküli kormányzópártban gondolkodtak, végképp nem volt olyan tényező, amely a karlistáknak 38 Sipos J.: A 48-as Kisgazda i. m. 136–142. 39 Gergely Jenő: Kereszténypártok 1919‒1944: hatalom és egyház között. Társadalmi Szemle 46. (1991) 8‒9. sz. 134. 40 Ennek részleteire nézve lásd Sipos Péter: Legális és illegális munkásmozgalom (1919–1944). Bp. 1988. 65–68.
