Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Püski Levente: Végjáték és kezdet. Az első nemzetgyűlés pártstruktúrája 1922 első felében
PüSKI LEVENTE 391 a pártban maradása mellett szólt volna. Andrássy és Friedrich kézfogása, s az új tömörülés január 16-ai létrejötte, amint már szó volt róla, elvezetett ugyan egy új ellenzéki párt létrehozásához, ám számos szakmunkában előforduló állítással ellentétben a Keresztény Nemzeti Földmíves és Polgári Párt 30 helyett41 csupán 20 mandátummal rendelkezett, ami igencsak messze állt attól, hogy meghatározó szerephez juthasson a parlamentben. Bár ekkor még nem következett be szétesés, a KNEP, amelyet már korábban is több tagja elhagyott, a Kisgazdapárthoz viszonyítva egyértelműen hátrányba került. Persze a képviselői helyek 23–24%-ának birtoklásával még így is a nemzetgyűlés második legnagyobb erejének számított. Úgy tűnik, mivel a nemzetgyűlési többséget február elején a már tárgyalt belépésekkel sikerült biztosítani, keresztény párti politikusok nagyobb számú csatlakozására már nem volt szükség. Ezért Bethlen, ha szívesen is vett volna ilyen irányú mozgalmat, konkrét lépeseket nem tett a kierőszakolása érdekében. A nagy törés március elején következett be azzal, hogy a belső ellentétek nyílt szakadáshoz vezettek. A kortársak és a szakirodalom által KNEP-többséginek nevezett csoport – erőteljes konzervatív arculattal – megmaradt kormánytámogatónak, míg a KNEP-kisebbségi tömörülés ellenzéki politizálásba kezdett. A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy a baloldalon is némi átrendeződés következett be, melynek következtében a Rassay Károly vezette csoport pozíciója gyengült, míg a Függetlenségi 48-as Kossuth Párté valamelyest erősödött. Ám a tárgyalt folyamatok a nemzetgyűlés további működése esetén sem eredményezték volna a stabil többség elvesztését. Az Egységes Párthoz ugyanis az elégedetlenkedők kiválása után is a törvényhozók 51,4%-a tartozott, melyet a KNEP-többségi szerveződés hívei (13,9%) tovább erősítettek. Kérdés persze, hogy milyen tétje volt/lehetett a pártpolitikai erőviszonyok ilyetén átrendeződésének a politikai élet résztvevői és különösen Bethlen István miniszterelnök számára, jóllehet tagadhatatlan, hogy – mint látni fogjuk – az adott körülmények 1922 elején bizonyos fokig behatárolt alternatívákat kínáltak. A KNEP mandátumvesztése, majd széthullása 1922 első felében kiteljesedett, amin az sem segített érdemben, hogy az Andrássy-Friedrich párt Bethlenéket tekintette a fő ellenfélnek és kész volt együttműködni a különféle KNEP-csoportokkal. A nehézségeket tovább növelte, hogy a következő választásokon számítani lehetett a szociáldemokraták indulására, amint az utóbb ténylegesen be is következett. Az 1922. május-júniusában lebonyolított voksolás adatai azt mutatják, hogy az MSZDP túlnyomórészt a városi körzetekben ért el sikereket és elsősorban a keresztény pártok számára jelentett konkurenciát. Így aligha tűnhet reálisnak az a feltételezés, miszerint adottak voltak egy kétpárti 41 Gergely J.: A keresztényszocializmus i. m. 163.; Magyarországi politikai pártok lexikona i. m. 186.
