Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Krász Lilla: A női kommunikáció struktúrái a bábaság intézményének 18. századi átalakulásában. Vádaskodás és ellenállás, meggyőzés és együttműködés
A NŐI KOMMUNIKÁCIÓ STRUKTÚRÁI A BÁBASÁG INTÉZMÉNYÉNEK 18. SZÁZADI ÁTALAKULÁSÁBAN 292 felkészültsége, megjelenítő erejű részletes esetleírásai ellenére mégis negatív munka. Nem egyes bábák, hanem egy egész női szakma ellen irányuló, fejezetről fejezetre visszatérő variációkban megfogalmazott lesújtó véleménye, megrendítő részletekkel teli kiszólásai jól illusztrálják a szülés körül segédkező asszonyok elleni vádaskodások korabeli retorikájának minden szokványos elemét. A habitusukra nézve rossz, ápolatlan külsejű, koszos kezű és körmű, alapvetően rest, hanyag, tohonya, sőt helyenként részeges nők, akik a minimális szakmai felkészültség hiányában, ostoba és buta szokásaik foglyaként nem képesek sem a terhesség jeleit, sem a közelgő szülési fájdalmak természetét, sem a szülés közben adódó veszélyhelyzeteket felismerni, s időben hozzáértő orvost vagy sebészt hívni, s mindezen túl a szülő asszonyokkal gorombán, durván és érzéketlen módon bánnak. Steidele könyvének a bábákra nézve már-már irritáló hangneme az érintetteket szinte kötelezte valamiféle reflexióra. 1788-ban egy magát meg nem nevező okleveles bécsi bába az egyetemi szülész-oktató vádaskodásaira 29 oldalas, nyomtatásban is kiadott, szenvedélyes hangvételű írásban válaszolt.2 Nem túlzás azt feltételeznünk, hogy ugyanezt a választ egy Magyarországon működő bába is megírhatta volna. A bába pontról pontra idézi Steidelét – így a fentebbi részleteket is –, s a méltatlannak ítélt vádaskodásra vádaskodással válaszol, egyszerű és világos mondatokba fűzve saját maga és társai védelmében kifejtett ellenvéleményét. Az elszánt bécsi asszony érvrendszere tartalmazza mindazon gyakran ismételt elemeket, amelyek a korszakban jellemző bába–sebész–orvos konfliktushelyzeteknek hol a feloldását, hol a további elmélyülését eredményezték. A bába több olyan esetre emlékezteti az orvost, amikor a komplikációval járó szülésnél ugyan férfi szakértők is jelen voltak, mégis az anya és a gyermek halálával végződtek. Sőt, előhozakodik olyan esetekkel is, amikor a bába ugyan megállapította a gyermek rossz fekvését, de azt a jelenlévő orvos nem vette figyelembe, és a gyermeket végül darabokban szedte ki az anyából, akinek életét csak a jó Isten segedelme mentette meg. Majd felteszi a kérdést: ha még az orvos sem tévedhetetlen, miért kéne azt a bábáktól elvárni? A továbbiakban rámutat arra, hogy noha a bábák nem rendelkeznek kellő elméleti anatómiai ismerettel, józan helyzetfelismerő képességük, ügyességük az évszázadokon keresztül nemzedékről nemzedékre áthagyományozott gyakorlati tapasztalataik révén az orvosokénál jobban működik. A doktori cím még nem jelenti azt, hogy valaki tévedhetetlen és hibátlan minden szakmai ítéletében. És ezt a képességet nem lehet tanulás révén, csupán könyvekből elsajátítani, hanem született rátermettség, női beleérző készség kell hozzá, amellyel igazán csak a bábák rendelkeznek. A bába rámutat arra is, hogy sok esetben hiába 2 Österreichische Nationalbibliothek, Sammlung von Handschriften und alten Drucken 70. M. 46. (Höfliches Sendschreiben an Herrn Steidele von einer geprüften Hebamme. Wien 1788.)
