Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Várkonyi Gábor: Házasság és nyilvánosság a 17. századi Magyarországon – a társadalmi tér vizsgálata
VÁRKONYI GÁBOR 263 Arisztokrata házasság mint virtuális társadalmi tér A lefebvre-i társadalmi tér „termelése”, létrehozása mára elfogadott elmélet a társadalomtudományokban. „Ha elfogadjuk, hogy a tér nem abszolút entitás, hanem társadalmilag konstruált relacionális háló, működő rendszer/struktúra, akkor tág lehetőség nyílik arra, hogy különféle társadalomelméleti koncepciókhoz rokonítsuk a fogalmat” – állítja Faragó László.41 A kora újkorral foglalkozó jelenkori magyar történetírás azonban még alig reflektált a modern térelméletek társadalomtudományi felvetéseire, pedig véleményem szerint számos társadalomtörténeti probléma (például egyes társadalmi csoportok kialakulása, egy adott társadalmi csoporton belüli generációk közötti kapcsolatrendszerek vizsgálata, a társadalom hálózati kapcsolatainak a működése, ideértve a női és férfi társadalmi hálózatokat is) nem vizsgálható eredményesen a társadalmi terek létrejöttének, termelődésének és működésének ismerete nélkül. A kora újkori magyarországi főrangú arisztokrácia házasságai jól definiálható, zárt társadalmi térben valósultak meg, legyen szó épített (rezidencia) vagy virtuális (udvar) térről. Ez a tér meghatározott keretek között kapcsolódott egyéb térkonstrukciókhoz, mint például kulturális tér, vallási vagy felekezeti, politikai és gazdasági terek. De ilyen térkonstrukciónak tarthatjuk a magánélet és a nyilvánosság tereit is. Ezeknek a térkonstrukcióknak az érintkezése biztosította azt az egyensúlyt, amely a magyar főrangú arisztokrácia házassági és ezzel együtt társadalmi terének fenntartását szolgálta. További kutatásokra vár az a kérdés, hogy ez a társadalmi tér mennyiben volt autopoietikus (önfenntartó) zárt rendszer. A magyar arisztokrácia által létrehozott társadalmi teret akkor nevezhetjük önfenntartó zárt rendszernek, ha a rendszerre jellemző műveletek – jelen esetben a házassági rituálék és szertartások, ideértve a házasság előkészítését, a követett viselkedési normákat (szerelem-kultusz) – nem lépnek ki belőle, illetve más rendszerre jellemző műveletek nem lépnek be, ezáltal a rendszer saját műveleteivel folyamatosan saját magát alkotja újra.42 A Faragó László által összefoglalt és leírt (luhmanni) társadalomelméleti rendszert43 és a le febvre-i térelméletet a kommunikáció kapcsolja össze. Mind a kettőben közös, hogy alapja a kommunikáció és ezzel együtt a nyelv a maga grammatikai és szimbolikus jelképrendszerével. Jankovics József és Kőszeghy Péter megállapította, hogy az általuk tanulmányozott szerelmes levelek nyelvezete nem költői lelemény, hanem a magyar nyelv közös öröksége: „A jelenleg ismert, csekély számú magyar szerelmes levél között szinte nincs olyan, amelynek egy-egy fordulata, szóhasználata ne emlékeztetne Balassira, szerelmes leveleire/verseire. Mivel elég valószínűtlen, hogy 41 Faragó László: Autopoietikus (társadalmi) terek koncepciója. Tér és Társadalom 31. (2017) 1. sz. 8. 42 Uo. 11. 43 Uo. 12.
