Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Lengyel Tünde: Esettanulmány a kora újkori női műveltség kérdéséhez. Elvárások, lehetőségek, határok
235 Lengyel Tünde ESETTANULMÁNY A KORA ÚJKORI NŐI MŰVELTSÉG KÉRDÉSÉHEZ Elvárások, lehetőségek, határok * A nők kora újkori társadalmi szerepének megismerésében meghatározó kutatási irány műveltségük vizsgálata. A családi levéltárakban a 16. századtól kezdve a missilisek számának nagyarányú növekedése figyelhető meg. A levelek között szép számmal találunk nők által, illetve nőknek írtakat is. Ez a tény azt sugallja, hogy a kora újkor kezdetével nemcsak megszaporodott az írni és olvasni tudó nők száma, de megváltozott – emelkedett a műveltségük színvonala is. De mit is jelentett a női műveltség fogalma a kora újkorban? Elfogadható az előző, általánosító megállapítás? Milyen források állnak rendelkezésünkre, milyen adatokat tudunk felhasználni annak megállapítására, hogy egy leányt mire tanítottak, és ebből mit használt asszony korában? Kik voltak azok, akik a lányokat tanították, voltak-e az oktatásuknak általánosan elfogadott keretei? Hogyan tudja az utókor megállapítani, milyen tudással hagyta el egy fiatal menyasszony a szülői házat? És vajon volt-e az asszonyoknak igénye művelődni, s ehhez kaptak-e támogatást férjüktől? A felmerülő kérdések megválaszolására talán a korabeli levelek mutatkoznak a legkézenfekvőbb forrásoknak. (Természetesen csak akkor, ha biztosan tudjuk, hogy sajátkezű írást elemzünk.) A tanulmányban néhány példán szeretném illusztrálni a kora újkori női műveltség tartalmának kérdését és az általánosító megállapítások problémáit. A 19. század történetíróinak (és a későbbi utódoknak) köszönhetően számos családi, házastársi levelezés nyomtatásban is megjelent. A forráskiadást gyakran életrajzi tanulmány is kísérte, amely a romantika eszméi szerint ítélte meg a leveleket író asszonyok tevékenységét. Ezt a képet pontosan visszatükrözi Deák Farkas gondolata Wesselényi Anna életrajzában: „szellemdús hölgyek gyakran egyetlen levélben is elmondják egész életöket, lerajzolják alakjukat, megismertetik jellemöket”.1 Takáts Sándor a síremlékek feliratai szerint ítélte meg több nagyasszony * A tanulmány megírását az APVV-15-0349 Indivíduum a spoločnosť – ich vzájomná reflexia v historickom procese és a VEGA 2/0101/17 Spoločnosť raného novoveku – identity, konflikty, interakcie című pályázatok támogatták. 1 Deák Farkas: Wesselényi Anna özv. Csáky Istvánné életrajza és levelezése. Bp. 1875. 2. NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 1618. SZÁZADBAN századok 153. (2019) 2. szám
